Mit gondoltok a versemről? Irodalomórán írtam, mikor unatkoztam.

Természetesen nyomába se érek nagyjainknak, kérlek, ne is hozzájuk hasonlítsatok :D

Akkor jut eszembe minden,

Amit korábban megéltem,

Minden amiben hittem,

Mikor fejemet hajtom le éppen.

Ha tehetném ellenállnék,

De az érzés olyan felemelő,

Mi az, mit ugyanúgy, mi az, mit másképp csinálnék,

Ha hasonló helyzet állna most elő.

Minden tévedés és hiba,

Miknek tán még most is iszom a levét, de

A múlton már nem segít az ima,

Ám ha okulok belőle, megérte.

És a rengeteg szép emlék,

Gyerekkoromtól kezdve,

Amiket újra átélnék,

Beléjük kapaszkodok fejvesztve.

Ilyenkor fut át az agyamon,

Mi mindent szeretnék megélni,

Máskor tapasztalom magamon,

Ezeket túl nehéz elérni.

Ilyenkor mégis valósnak hatnak,

Rengeteg reménykeltő kép,

Mindig magukkal ragadnak,

S amit látok jó és szép.

A sok dolog, mi elérhetetlen,

Képzeletemben már enyém,

Nem vagyok elégedetlen,

Néha ennyivel is beérem én.

Ekkor foglalkoztat legjobban

Minden összefüggése a világnak,

Izgalmamban szívem gyorsan dobban,

Kik, mit, mikor, hol, miért csinálnak.

Hová tartok életemmel?

Megint csak a vágyaim...

S figyelem árgus szemmel,

Hová visznek álmaim.

Majd megnyugszom hirtelen,

Kész vagyok az elalvásra;

S lassan beszövi fejem

A holnap rejtélyes varázsa.