SZÍNÉSZET! Mit kezdjek ezzel az érzéssel?

Én is úgy vagyok vele h nagyon szívesen lennék színész, egy előadás után mindig az jut eszembe mennyire csinálnám én is ezt, milyen rohadt jó hangulata van ennek az egésznek de félek le kell tennem erről mert ha ezt akarnám csinálni már legalább 5éves korom óta kéne járni ilyen társulathoz. Nagyon kemény a felvételi a színművészetibe és tudom semmi esélyem, ahhoz korábban kellett volna bármit is csinálni. Te még előnyben vagy mert van tapasztalatod :) de nekem ez csak álom marad :///

17/L

Én régen nagyon amatőr csoportokban voltam, és most ebben a hónapban fogok csatlakozni két komoly társulatba. Ki akarom deríteni, van-e ehhez tehetségem. Vágják csak a szemembe, hogy figyelj, nincs, nem hiszem hogy felvennének, vagy azt, hogy igen van hozzá tehetséged, próbáld meg. Mert ahol eddig voltam ott jónak számítottam, de szerintem csak azért mert ekez kezdő alakulatok voltak. Úgy érzem ez a mindenem. Mostanában nagyon ráállltam erre a témára, színházi és egyéb előadások (a színészetről), meg teljesen így képzelem el magam, számtalan könyvet olvasok.. És nagyon vágyom erre, csak én úgy érzem hogy mindig is az önbizalomhiányom vágott el minden sikeremtől ami meglehetne, viszont a színpadom úgyahogy le tudom ezt küzdeni és úgy érzem képes vagyok rá, hogy ott bontakozok ki, úgy érezm a színpadon élek, így vagyok teljes. Mindig is egy szervezkedős, "médiás"-személyiség voltam, kreatív, jó kommunikátor, úgyhogy nekem a B-terv az a "televíziós műsorkészítő" szak amire úgy tekintek hogy oda felvennének biztosan, csak nekem kellene a reális és objektív visszajelzés hogy érdemes-e csinálnom a színészetet vagy nem. Mert szerintem nincs annál nevetségesebb mint hogy valaki azt hiszi hogy fel fogják venni és sz*r amúgy. Nemakarok ebbbe a hibába beleesni, úgyhogy idén "szerencsét ptóbálok" és meglátom. De úgy érzem ha nem vennének fel, az egész életem egy B-terv lenne, minden szempontból, hogy elvágtak az álmaimtól, a "tökéletestől". Mert nekem az egész személyiségem ilyen "tipikus művészlélek" aki azt hiszi hogy van valami hibája meg kívülálló stb, és ha nem vennének fel úgy érezném hogy tényleg van bennem valami hiba ami miatt nem érdemlem meg a tökéletes, elképzelt életem (pl színészkedés)... Szóval belevágok ebbe..

16L

Nagyon sok embert nem vesznek fel elsőre, szóval ha nem sikerül rögtön, de ezzel akarsz foglalkozni, akkor ne add fel. Legyen mindig B terved (pl. tanulj nyelvet, járj énektanárhoz, esetleg valamilyen mozgásra (pl. tánc), és tanulj, készülj, mert ide bekerülni már eleve sok "előismerettel" kell rendelkezned. Egyszerűen legyél képben a szakmát illetően, a múltat és a jelent is beleértve. Pl. azt tudod, hogy ki most a Vígszínház igazgatója? ;)

A helyesírásra pedig mindig ügyelj - olyan nincs, hogy épp nem egy szeletet adsz magadból. És amit mutatsz, annak látszol, olyannak ítélnek meg.

Legyél mindig a legjobb, legyél professzionális - és legyél önmagad.

Velem teljesen ugyanez :))

Az elmúlt időkben nagyon sokat szenvedtem emiatt. Csak nekem még vannak éveim hátra a suliból :)

Plusz én hamarabb tanultam meg a színészek nevét mint beszélni.

Imádom az operettszínházat,és a zenét, imádok énekelni.

De mindenki akinek elmondtam le akart beszélni a színészetről. És végül egy kemény év ellenállás után rájöttem arra hogy milyen kevesen jutnak be , és hogyha nincsen színész felmenőd gyakorlatilag lehetsz jobb a többinél akkor is ők fognak bekerülni.

Aztán egyetlen egy ember , egyetlen egy.... nem rokonom, nem is ismertem talán csak pár hónapje odajött és látta hogy szomorú vagyok. ugyanis fájt az igazság.

elmondtam neki mindent.

egy kisideig hallgatott, majd ezt válaszolta:

"Hát igen...a megnem valósitott álmok tudnak fájni...de nem kell így élned...az életed a tiéd és ha sosem próbálod ki magad benne sosem fog sikerülni. Nem élhet senki bűntudattal, és megbánással egy életen keresztül. Menj és próbálj szerencsét...Mit gondolsz a nagy színészekben nem volt félsz? Dehogynem...csak volt aki fölsegítse őket, és volt aki támogassa. Mert emberek vagyunk...ha senki nem mondja hogy sikerülni fog elfelejtünk hinni magunkban... Én tudom hogy ez neked sikerülni fog, és mondok még valamit...én leszek az első aki szurkolni fog neked és hinni benned....mert csak akkor lehetetlen,és lehetséges ha elhiszed hogy az"

Ezekután jöjjön nekem bárki azzal hogy ugysem leszek jo ebben...!büszkén kihúzom magam és azt mondom...Majd meglátjuk..

sosem késő..ezt tudnod kell