Hogy tetszik a novellám legeleje? Őszinte véleményeket várok.

Nem rossz, de hiányolom a nyüzsgéshez a hosszú, sodró lendületű mondatokat, így túl pattogó, katonás lett az eleje.

Ezeken a kifejezéseken javítanék, csak példákat írok helyettük:

Nagyon nem. -> Csöppet sem.

nagyobb fiúk lőttek nyíllal -> Siheredek próbálgatták magukat az íjászatban

urak lovagoltak. -> A nemes urak kopogva lépdelő lovaikról figyelték a.... stb.

előkelő köntösét -> (nem is tudom, de ez így elég snassz)

:)

A folytatásnak csak az elejét udézem:

"Kilépett az udvarra és végigsétált az ösvényen, egészen a szökőkútig. Leült annak a szélére."

("annak a szélére", huh, brrrr...)

-> Kilépett az udvarra, végigsétált az ösvényen, míg el nem érte a szökőkutat, és leült a szélére.

"Ahogy a kisgyerekek észrevették, mind odarohantak hozzá. Hadarva meséltek az álmukról, játékaikról, testvéreikről."

-> ..mind odarohantak hozzá és hadarva meséltek..

Szóval legyen kicsit lendületesebb, ne ennyire katonás. :)

Egy tanácsot adnék, amit Stephen King - Az írásról című könyvében olvastam:

Hagyd el a felesleges dolgokat!

Így értem:

Daniel herceg kikelt az ágyból. Nem aludt jól. Nagyon nem. Szemei karikásak voltak. A fiú az ablakhoz lépett. Elhúzta a függönyt és felült az ablakpárkányra. Szemei elé tárult a királyság udvara. Szolgálók, gyermekek és leányok sétáltatták kutyáikat a sétányon, nagyobb fiúk lőttek nyíllal, urak lovagoltak. Az ifjú Daniel szeme az udvar közepén lévő, virágokból és tujákból álló labirintusra tévedt. Annak közepén hatalmas szökőkút állt. Körülötte gyerekek játszadoztak, bele-bele nyúlkáltak, egymást fröcskölték. Szüleik a szökőkút szélén ültek és beszélgettek. A fenyvesben fiúgyermekek fogócskáztak, bújócskáztak vagy a rosszabbak csúzlival lőtték a madarakat. A fiú felállt és felkapta előkelő köntösét.

Egyébként tetszik:)

A törléssel egyetértek. Először írd meg, ahogy gondolod, és a végén próbáld meg egészében látni az írást, érezni fogod, hogy mely részek kaptak túl nagy hagsúlyt egy másik rovására. Olyankor bizony bele kell törölni, hogy megmaradjon a dinamikája, egyensúlya. Hiába dolgoztál egy leíráson órákig, néha akkor is meg kell kurtítani. :)

Én is jártam így egy novellával. Egy hosszabb leírással kezdtem, és a végén jöttem rá, hogy túlzásba vittem, elvész benne a lényeg. Végül talán két mondat maradt meg belőle.