Milyennek tartjátok a versem?
Bárcsak ki tudnám fejezni magam
Te nem tudod!
Te nem tudod.
Te nem tudod, hogy én mit éltem át?
Nem érezted! Hagyjuk… biztosan érezted.
De az nem én voltam
A te szomorúságod mind arany
És aranyak a küzdelmeid
Arany vagy te – én ember vagyok
Hogyan érthetnéd hát az alakot?
Melyet formálsz gyötrődő gondolataimban
Hogyan láthatnád, ami belém hasít, mikor másra mosolyogsz?
Hogyan, hogyan, a lilásvörös csalódást?
Az akvamarin örömöket
Milyen kár, hogy nem ismered!
A szépségem csendes lényegét
És a bőröm alatt zsizsegő sejteket
Nem! Nem érezheted
Én vagyok az ember, te szürreális angyal
Én vagyok az ember
Ajkamon az elmondhatatlannal.
válasza:Azt hiszem, most magamra ismertem. Ezt a verset szívesen továbbítanám valakinek, aki mondjuk úgysem értené a lényegét. Hosszú idő után azt hittem, hogy végre elfelejtettem, de pár napja ismét a gondolataimban mászkál. Rájöttem, hogy ha találkoznék vele, biztosan ugyanazt érezném, mint amikor először megláttam. :/
Ezek után szerintem egyértelmű, hogy nekem nagyon tetszik a vers. Elgondolkodtató.
válasza:Most beleköthetnék mindeféle versprecíziós bizbasszal, de ez jó (és meg kell hagyni éngem sem igazán érdekel ez a sok kötöttség)!
Gratula.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!