Milyennek tartjátok a versem? Őszinte válaszokat kérek, és tanácsokat, hogyan fejlődjek a versírásban!

Vers dédiről

Tengernyi könny csordult le arcán,

De végre nem sír már soha.

Néha nem értem miért volt vele

A sors sokszor oly mostoha.

Mindig hívott, menjek sütni!

Konyhatündér volt biz ő.

Úgy tudott forogni-sürögni!

Ragyogott az étkező!

Emlékszem, hogy nézegettem

Vele régi képeket.

De minden egyes fénykép fáj így,

Most, hogy velem nem lehet.

Volt nála sok csokoládé,

Linzer, ezer sütemény

De nem kellett!

Evés helyett vele sétálgattam én

Sokszor mondta, „légy jó kislány,

Szeresd mindig a mamát”

Én meg sose voltam hitvány,

Ha tudtam, dédanya lát.

Azt mondák a rokonok mind

„Csalánba nem üt a mennykő!

Hogy dédi meghal? Nehogy azt hidd!

Nem olyan fajta ám ő”

Pár hónappal később aztán,

Dédi kórházba került

Nem ragyogott mosoly arcán

Szemébe életkedv nem ült

Ekkor bizony rájöttünk mind,

Nem fog felépülni már

Lassan, de múlt az élet

Ahogy múlik el a nyár

S most hideg föld takarja testét,

Nincsen többé dédanya

A sírban tölt minden estét

Ezer csillag nézi ma.

Tudom, sok helyen nem tökéletes, de azért írtam ki, hogy tanuljak a véleményetekből, ezért kérlek normális stílusban fogalmazzátok meg a hozzászólásokat! Köszönöm!