Szerintetek tanuljuk azt, hogy mi a szép? Sokan csak kattintanak a fényképezőjükkel és szerintem tényleg azt hiszik valami szép fotót csináltak, pedig semmi extra, de festésben is van ilyen.

Jó kérdés.Szerintem nem tanuljuk, mert mindenkinek más a szép fotó/festmény.

Persze bizonyos kereteken belül, van az a fotó/festmény, amire egyöntetűen azt lehet mondani, hogy ronda, vagy szép.

Én például Picasso képeiért egy vasat sem adnék, mert nekem az összes iszonyat rondának tűnik.Mások meg arra költik a millió dollárokat.

Bár a szépség részben ízlés dolga is, a szépérzék tanulható és fejleszthető. Mivel abban jobban otthon vagyok, inkább irodalmi példával élnék. Rengetegen olvasnak kritikán aluli, borzasztóan gagyi, mondanivaló nélküli, szó szerint idióta könyveket, amelyek még nyelvtanilag is szörnyen rosszak, és ezek tetszenek nekik. Ellenben egy olyan embernek, aki szépirodalmat is olvas, lesz viszonyítási alapja. Nem fog tetszeni neki a kommersz szemét, mert találkozott már azzal, ami valóban jó, valóban értéket képvisel.

A kommersz szemét - legyen szó bármely művészeti ágról - azoknak tetszik, akiknek nincs viszonyítási alapjuk. Viszonyítási alapja pedig onnan lesz valakinek, hogy megismer valóban jó, szép és értékes műalkotásokat is. Az nem megismerés, hogy osztálykirándulás címén egyszer elrángatják a Nemzeti Múzeumba. Egy műalkotást csak úgy ismerhetsz meg, ha elgondolkodsz rajta, elmélázol felette, nyitott vagy iránta.

Értéktelen tucatfotókat azok készítenek, és még inkább azoknak tetszenek az ilyenek, akik nem találkoztak még IGAZÁN JÓVAL. Mert onnantól, hogy megismered a JÓT, felismered, hogy a rossz rossz. Az után, hogy elolvastál egy Dosztojevszkijt, egy Hrabalt, egy Voltaire-t, nem fogod többé örömödet lelni A szürke ötven árnyalatában. Az után, hogy ettél egy igazi, jó Sztroganoff-bélszínt, soha többé nem lesz a kedvenc ételed a hamburger, még ha eddig az is volt. Mert rádöbbensz, hogy milyen is az IGAZÁN jó.