Van aki szereti az időmértékes verseket?

Az időmértékes verselést én valamiért, olyan "KÉSZÍTSÜNK verset" kategóriának érzem. Ahol a szótagszám és a mássalhangzók sújának helyezése vagy az értelmet tompítja el, vagy az értelem teszi hosszan kifejtetté, vontatottá, esetleg megtöri az időmérték formáját. Amíg ez a hármas hibalehetőség nincs kikovácsolva, addig a vers nem áll alapjában stabil lábakon. A gond az, hogy az ihlet összekoszolódik, átváltozik, mire leírják, hiszen formára kell szabni.

Na igen... én meg szabadverset írok, ami meg a teljes káosz, hiába tagolom három felvonásra pl:

1. Egy kapcsolat kezdeményezése egy szép lánnyal, akit egyszerűen lehetetlen megszólítani.

2. A személyiség fájdalma amikor eszményvesztés történik a magasztos céllal szemben. A naívságból való ébredés szenvedéstörténete.

3. A szeményiség önvallomása a naívitás elítéléséről és a megmaradt szikrányi reményekről.

Akkor is keresik benne a szótagszámot, a hexagonokat, panegirrikuszokat, ütemhangsújt. Belekötni bármibe lehet.

tegnap 20:43:

A jó költő figyel mindenre.

Az időmértékes verselés két fajtájú: deákos és nyugat-európai.

A deákos szándékosan szabálytalanul csinálja a vershangsúlyt(hogy az véletlenül se lüktessen az időmérték mellett).

A nyugat-európai pedig a hosszú szótagokat szereti kihangsúlyozni. Vagy kettős ritmust felépítve, ahol a kettő együtt lüktet, vagy kisegítve az időmértéket(azon elv alapján, hogy két egyenlő hosszú szótag közül a hangsúlyos a hosszabb).

Nem kreált verselési mód ez, mert nem bűn megtervezni a verset. Ez az amit évtizedek óta rosszul gondolnak a laikusok. Mert igen, kell az ihlet, de kell a tudás is.

Ha csak úgy leírnánk forma nélkül valamit, akkor az próza lenne, és ha prózát szeretnénk írni, írjunk azt.

A szabad vers is általában vagy direkt ellentéte a szabályosságnak(szabályosan szabálytalan), vagy kicsit kevésbé szabályos, de ritmusos.

Tény, hogy sokkal kötöttebb.

De megfelelő szókinccsel és tehetséggel nem lehetetlen.

És rengeteg kiskapu van az időmértékes verselésben is.