Festmények különleges ismertetőjelei?

Mivel értessz a szürrealizmushoz szerintem nem mondok sok újat, de hátha hasznodra válik.

A szürreális alkotók a valóságtól úgy tudtak megszabadulni, hogy helyébe megteremtsék a valótlant, hogy meditációszerű állapotokat vettek fel, amik segítségével kedvükre használhatták szürkeállományukat és tudatalattiukat.

A látomások többsége értelmetlen és logikátlanúl következik, de hangulatuk, vagy egyébb ismérveik (alkotóra gyakorolt behatás, szimbolikus sugallat, formavilág stb.) szerint komponálhatja ezeket az elemeket különböző képeken, amin így a jellegzetes szürreális alakok egy puzzle kirakóhoz hasonlóan kerülnek egymás mellé adott képeken és egyedi tartalmuk csak nyomokban marad meg, inkább egy közös szürreális benyomás tárgyává válnak. Minél kevesebb egy képen az elemek száma, annál könnyebben dekódolható az elemek közti összefüggés, de minél furább két elem egymás közti viszonya, annál több értelmezési lehetőséget nyit meg.

(szerintem legalábbis így működik)

Minden alkotás egyéni megítélés alá tartozik, a kannonizált mondanivaló pedig a többség szerint van így, esetleg a művész beszélt az alkotásról és adott fogózkodókat az értelmezéshez.

Ez attól függ.

Lehet azért nem érted,mert :

- más a kultúrális ismereted

- más földrajzi elhelyezkedésed

- korosztályod

Pl.

Ha festenék egy képet,amin mondjuk magnószalagok tekeregnek a hangjegyek körül,akkor egy mai kisgyerek megkérdezné,hogy mik azok a fekete szalagok? A gyász szimbólumai?

Kedves Kérdező!

A festő nem egy jól meghatározott/körülírható értelmet rejt el a képén. Arra ott az illusztráció. Sőt, az se biztos, van valami mondanivalója a képnek, ami szavakban kifejezhető. Sőt, arra se fogadj nagy összegben, hogy az alkotó egyáltalán a vásznat és a festéket használja a gondolatai, mondanivalója átvivő eszközeként. Most megdöbbentőt mondok: nagyon sokszor a festő nem is festi a képet, hanem mintegy "megszüli", és a vásznon lesznek a pacák valamivé, azzá, amivé ők akarnak.

Hogy mindennek kell jelentése legyen, mindennek valami önmagán túli értelmet is kell hordozzon, szerintem ez tévút. Illetve nekem mint nézőnek elveszi a lehetőségemet arra, hogy saját értelmezést keressek benne. Ezt a hozzáállást nem támogatom. Ha én látok valamit a képben, az tuti benne van, mint lehetséges értelmezés (lásd sándorjános értelmezését a drága Míró-képről).

A művtörténészek és kritikusok szoktak egy jól körülhatárolható értelmezésrendszert a néző torkán letuszkolni annak a félrevezetésnek a kíséretében, hogy "mi iskolában tanultuk ezt, és ez az igaz". Hát nem. Erre akkor jöttem rá, amikor a hermelines hölgyet élőben láttam. Arról a képről is jelentek meg monográfiák, összeirkáltak róla sok mindent, de nézd meg Krakkóban, ha megteheted. De ez akkor és ott azonnal törlődött a fejemből, mert olyan hihetetlen erős és energiadús hatással volt rám a kép, hogy le se sz*rtam a többiek lehetséges értelmezéseit, legyenek azok felkent papjai az festészetértelmezésnek.

Érdemes arra törekedned, hogy saját véleményed legyen a képekről, zenedarabokról, akármiről. Sokkal nagyobb élmény saját véleményt kialakítani, mint a többiekét átsajátítani. Tőlük lehet ám nézőpontokat és meglátásokat átvenni, de ez olyan, mint a főzés: mindegy, mit ír a recept, ha én nem szeretem.

Kicsit konkrétabban, ha meg akarsz fejteni egy művet,kezdd avval, hogy megnézed a kort, amiben született. Érdemes felderíteni, miket festettek a kortársaik, utána, hogy saját munkásságában hol tartott épp akkor a festő. És utána nézd meg alaposan a képet, mint képet. hadd fedje fel magát. Ez a módszer időigényes, de nem csak egy sokadik visszhangja leszel az uralkodó művtört kánonnak.

Üdv R.