Mi a véleményetek a versemről?

Én is az elsővel értek egyet.

"Első válaszoló, mondd már meg, hogy manapság hol van eredetiség...

"

És Te azért nem akarsz eredeti lenni, mert szerinted más sem az? (Amúgy igenis van még eredetiség.)

12:39 voltam, aki a Tóth Árpád verset idézte.

Kicsit erős volt a kommentem, próbáltam objektív lenni, de komolyan gondoltam, hogy ne hagyd abba. Természetes dolog, hogy még nem tökéletesek a verseid.

A Tóth Árpád verset (meg a másikat is persze) érdemes nagyon lassan olvasni, akár szavanként ízlelni, többször is elolvasni egy-egy sort ha nem érted, mert ha csak átfutod, elvész a lényeg. A sorokban ott van a fájdalom egy pillanata, ami ránk tör néha. (Nem tudom, tapasztaltál-e már ilyet, de egyszer lesz majd ilyen pillanatod.) Egyrészt első személyben, magáról ír, ami nagyon személyessé teszi. Ha első szám második személyben írod, az olyan, mintha meg akarnád magyarázni valakinek. Tóth Árpád nem írt előzményeket, nem utalt általános érzésre, hanem egy pár percet írt le, amikor rátört ez az érzés.

Próbáld meg, hogy figyeled magad, milyen hangulatok, érzések dolgoznak benned, mikor erősödik fel benned hirtelen egy érzés, és hogy minek a hatására.

Nagyon jó példa erre Tóth Árpád (igen, megint ő :)) Esti Sugárkoszorú című verse. Azt hiszem, a kötelező anyag része is, de azt most felejtsd el, csak olvasd el nagyon-nagyon lassan (akár tényleg többször is egy mondatot), és képzeld el, mit látott, mit érzett abban a percben ő. Ha nem kapkodod el az olvasást, átszűrődik valami abból, ami egy ember lelkében zajlik, amikor szerelmes. És most nem a műanyag szerelem-divatra gondolok, ami a csapból is folyik, hanem amit nem minden ember képes megtapasztalni. Ha megérted, amiről Tóth Árpád írt abban a versben, te is közelebb kerültél, hogy egyszer átéld.

:)

Bocsi, még valami. :)

A versben lakó érzés nem a szavakban van. Nem elmagyarázni kell, vagy leírni a tényeket, mert az csak információ. A versben csak szavak vannak. Az érzés, amit átad, az olvasóban kel életre. A vers nem leírja az érzést, hanem az olvasót veszi rá, hogy benne szülessen újjá. Tehát ha verset írsz, az olyan legyen, hogy az olvasó ne csak megértse, amit te érzel, hanem átélje.

Emiatt van, hogy néha nehéz megérteni, mit akart a költő a körmönfont fogalmazásával ahelyett, hogy simán leírta volna. Ha simán csak leírja, akkor tudni fogjuk, hogy nagyon szomorú volt (vagy nagyon boldog, stb.), de ő azt akarta, hogy éljük át.

Olvasd el most a saját versedet. Azt szeretted volna, hogy tudjuk, mit érzel, vagy hogy érezzük is ugyanazt? :)

Egyébként jó úton jársz, ne hagyd abba. :)