Vannak itt művészi hajlamú különcök, akik kilógnak a sorból, nem illenek bele egyik társaságba sem? Szerintetek hol lehet nyitott gondolkodású emberekkel ismerkedni?

Senkit nem piszkálnak a művészete miatt. A társadalomtól elzárkózni a legjobb út arra, hogy valakiből meg nem értett zseni váljon. Ne próbálj hozzád hasonló magányosokat keresni, mert nem fogsz jól kijönni belőle.

Mivel bántanak téged?

Most estire járok, de amíg nappalira jártam.. hát, nem mondanám, hogy ki voltam közösítve, de nem voltak barátaim, csak haveri kapcsolatok. Nem jártam el akkor sem és most sem sehova. Csak suliba felszínes beszélgetések és ennyiben ki is merült minden. Ezt bizonyítja az is, hogy amióta átjöttem estire senkivel sem beszéltem a volt osztályból.

Most nincsenek barátaim abszolút.

Vidéken lakom, Budapesttől 50 km. A közeli kosvárosba jártam (30 km) középsuliba. Ismerkedni nem nagyon ismerkedtem, csak az osztályon belül.

Kicsit komplikált volt a helyzetem mivel a szüleim keresztények, és amikor bekerültem középsuliba egy kicsit összezavarodtam. Pont akkor kerültem be egy keresztény fiatalokból álló közösségbe és nem igazán tudtam mikor merre kapjam a fejem. Egy idő után mindenért lelkiismeret furdalást éreztem. Akartam is hinni meg nem is, elég rendetlenség volt a fejemben. Nagyon jól éreztem magam a k. fiatalokkal, de csak heti 1-szer volt összejövetel. Nem igazán találtam a helyem az osztályban, nem tudtam, hogy viszonyulni a többiekhez. Végül az ifi úgy mond "felbomlott" és megint csak gyülekezetbe jártam . Na ilyenkor jött a teljes megsemmisülés. Teljesen begubóztam és az időm nagy részét számítógép előtt kezdtem tölteni, mellette jártam gyülekezetbe és próbáltam megtalálni Istent meg mi egyéb, de mellette azért suliba is próbáltam valamennyire beilleszkedni. Végül sok lelkiismeret furdalás és egyéb sok sz@r után felhagytam a vallás gyakorlással. Annyi változott, hogy nem érzek már minden miatt lelkiismeret furdalást, de barátaim így sem lettek.

Csak azt bánom, hogy elszartam a tinédzser korom (most 19 éves vagyok), durván 4 évet, azt a 4 évet amikor megtalálhattam volna önmagam lehúztam a WC-n.

Kb. 1-2 éve kezdtem el filozofálgatni az élet nagy dolgain, ami még jobban összezavart. Elkezdtem modern, kortárs művészetekkel foglalkozó oldalakt nézegetni stb.. Ahogy írtam szeretnék majd hobbi szinten rajzolni is.

Szóval nem igazán tudom mi merre hány méter. Tanulással hadilábon állok, barátaim nincsenek, családom magának való. A tanulásnak nem látom értelmét. Fizikai fájdalommal jár, ha leülök tanulni. Most az a célom, hogy mindenből meglegyen a kettesem az érettségin, utána valószínű dolgozni megyek. Belsőszabadságra vágyom vagy nem tudom. Próbálok végre értelmet találni az életemnek, de folyton csak az anyagias, pénzéhes valómat találom. Képtelen vagyok megérteni magam.

én eléggé kilógok. egy másik korba kellet volna születnem

vannak barátaim, de ők nem igazán tudnak ahoz hozzászólni amiről én beszélek. szóval totál más a barátaim ízlése (kemény 3 barátom van) mindenben sőt az egész osztályom elvontnak tart de nem zavar :D