Hogyan verekedhetném magam túl a művészeti identitászavaromon?
Sokáig csak a zene érdekelt, de mostanság elkezdtem rajzolni CorelDrawban (mondjuk előtte is papíron, de gondom volt a normális papír beszerzésével, a teszkós fénymásolópapír borzalmas volt), és szerintem egész jó eredményeket érek el. Vagy legalábbis hamarabb fejlődök mint a gitárnál, ahol kissé megakadtam mostanság, főleg zeneszerzés terén.
Arra gondoltam, hogy képregényrajzoló leszek, el is kezdtem dolgozni egyszerre két történeten. De a zenénél már akadozok és mintha nem szórakozásból csinálnám a dolgot. Sokáig nem rajzoltam köszönhetően az általános iskolai rajzóráknak köszönhetően. Még nagyobb csapás volt a szakrajz (de utáltam), de a rendes rajzórák újra megkedveltették velem a témát mert már nem a festés volt a fő téma és a tanár hasznos dolgokat mutatott. Ezután kezdő animésként elkezdtem rajzolgatni, természetesen nem sokat tudván a mangágól. Néhány saját karakteren túl tovább nem jutottam, mert ráment az egész dolog a gitárra, és választanom kellet. Valamikor ekkor láthattam először a Bakumant is (nem Bakugan), amiben mangát rajzolnak, ami nagy lökést adott a dolognak.
2012-ben a facebookon láttam az egyik oldal adminját vektorosan rajzolni, gondoltam kipróbálom néhány kép átmásolásával (közben persze a lányokról lekerültek a ruhák :D ). Előtte jött az ihlet néhány újabb képregényhez és persze nem találtam rajzolót, így magam kezdtem el dolgozni ezen. Sajnos idő szűke miatt olyan lassan haladok, mint a luca széke. A gitár és a jó messze lévő főiskola mellet már nem nagyon jut idő, tulajdonképpen az utazgatásaim miatt a gitározás is veszélybe került. A gitártanárom meg nem nagyon akarja, hogy otthagyjam, mert sok energiát fektetett belém és nagy potenciált lát bennem mint zenész. Gondolkozom a felköltözésben március 15-étől, de az anyagiak eléggé problémásak. (csak azért élek az apámmal, mert nincs pénzem felköltözni, no meg kolesze sincs a GDF-nek, így is diákhitelből élek, az is kérdés hogy mennyire támogatnának)
22/F
ha a célod az volt, hogy lenyűgözd olvasóidat, sikerült
régen olvastam ilyen zagyvalékos panaszba csomagolt dicsekedést
fogadok, hogy alacsony vagy vékony és nem szép
A manga-rajzolás a művészet legalja itt nyugaton - szerintem. Keleten megvan a kultúrája, de amikor tinik (az még a jobbik eset, mert még kinőhetik) előállnak azzal, hogy ők nagy művészek, meg a művészet érdekli őket, mert elkezdtek mangákat rajzolni, az enyhén szólva is vicc kategória. A gitározás meg... Nem mondom, hogy nem lehetsz nagy művész, de igen kevesek futnak be vele igazán - legalábbis aki ilyen hobbiszinten nyomja. A fogalmazásmódodból meg elég éretlennek gondollak mindehhez.
Ne haragudj, ez totál nem releváns, csak egy sztereotípia jutott eszembe... Véletlenül nem vagy hosszú hajú és többnyire feketeruhás? :)
Az én véleményem, hogy egyikkel se futsz be végül, de ne legyen igazam. Majd évek múlva cáfolj meg, ha nem így lett!
Az, hogy jól rajzolsz, az csak egy készség, esetleg tehetség, de a valódi művészettől még nagyon messze van. Az meg, hogy elakadtál a zenével, annyit jelent, hogy nincs mondanivalód. Ugyanis a (nevezzük így:) zeneszerzés egy eszköz, amivel saját magadat fejezed ki. Ha jól értem, két kifejezési mód között vacilálsz, miközben nem tudom, van-e egyáltalán mondanivalód. Először ezt döntsd el.
Ha meg csak simán zenélni vagy rajzolni szeretnél, az más kérdés, de annak semmi köze sem identitáshoz, sem művészethez.
Respect. :)
A zenélésnél az a legnagyobb gondom, hogy hiába gitározok több éve, még mindig nem vagyok elég jó ahhoz a fajta zenéhez, amit játszani szeretnék (progresszív death metal). Mondjuk az is beletartozik, hogy nem voltam még zenekarban, hiszen mindenki körülöttem rasszista szövegű szkinhedzenét akart játszani, én meg túl humánus vagyok ahhoz hogy náci legyek. Aztán olyan sem szeretnék lenni, mint némelyik alterrockot játszó ismerősöm, akik a borzalmas gitártechnikai hibáikat nem akarván legyőzni.
A másodikkal egyet kell értenem, sokszor egy-az-egyben másolják a mangákat, mindenféle egyediséget nélkülözvén.
Nagyon sokszor megy "mi is a művészet?" kérdés, leginkább zene terén (mióta léteznek szintetizátorok, azóta van a "nem zene mert nem hangszeren játszák" kijelentés). A képregények - akár japánból, akár amerikából származó - sokszor egyszerűek grafika terén ami köszönhető annak, hogy soká tartana az általam nem sokra értékelt "full fotorealista" grafikával rajzolni és a történetcentrikusságnak. Természetesen az a zene is lenézett bizonyos körökben amit én játszanék, ismerek olyan embereket, akik a gitárt nem tartják hangszernek, mégtöbben megijednek a hörgésektől, stb.
Kérdző,ritka fárasztó vagy...
Csináld azt amelyikhez kedved van,és legyél vele boldog! -.-
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!