Veled volt olyan, amikor alkottál valamit?

Imádok alkotni, szeretek mindent ami művészet, amikor megragad az ihlet és kb. úgy érzem magam, mint #2, egy jó ötletre alapozva sokszor hiszem, hogy valami igazán jó lesz. Nem kapok túl sok értékelést, de amit kapok annak őrülök, mikor normális emberektől jön, akik értik, amit megosztottam, az érzéseimet.

Amúgy nem vagyok sértődékeny, megszoktak a kritikát, de attól még hiszem, hogy ami jó az jó:) vonz a költészet, amit nem igen vállalok fel, csak egymagamba űzöm, de volt egy szeretett ismerősöm, akinek a vérében van az irodalom, folyton érzékien és mélyen ír, mikor levelezünk. sikeresen űzi ezt a szakmát, egyik nap beszéltünk és éreztette velem, hogy valami baj van, egy kedves írása mögé kicsi kritikát sugallt, ami egy lapáttal rátett az akkori bizonytalanságomra. Bár az ő véleménye kicsit megfogott, mégis rosszindulatúnak sejtettem, pedig ő sem gondolt bele, hogy mi baja, rájöttem, csupán csak rémisztőnek érezhette a fura és depis stílusú bevágásaimat, néha elvagyok szállva.

szívből csinálod, ez szép dolog:D

a családom engem is megdicsér úgy sablonból, de nem mindegy, hogy fapofával, vagy kissé boldogan, őrjöngve.

Szeretem, ha a műveimen keresztül megismernek, még akkor is ha magán érzéseimet tárom fel, "való életben" sokszor úgy sem adok alkalmat.