Mi a véleménytek erről az irományról? Nem kifejezetten vers!

Tánc a Széllel

(A három táncos)

Hófehér táj,

Tükrösen csillogó jég,

Rezzenéstelen lég,

Üres a táncterem,

Csak mindenhol a fényesen csillogó üveg.

Ruhám selyem,

Ezüstre festett szempillám rezzen,

Magamra öltöm bundám,

A legerősebb csizmám.

Hullám,

Hófehér arab telivérem,

Most a segítséged kérem,

Vigyél táncba a széllel.

Szélmalomharc lesz a jégen,

A tél tükörtermében,

A bál hamarosan kezdődik.

Megállok a terem szélén,

Felülök a nyeregbe,

Kézbe fogom a kantárt,

S a távolba tekintek.

Azt hiszem,

Táncpartnerem megérkezett.

Kezdődhet a tánc,

A ritmus szédületében,

Amelyben az élet lüktet.

Selyemruhámba belekap az első széllökés,

Lovam sörényét megkapja,

Előrelépek,

Egyet, kettőt, hármat,

Perdülök, majd fordulok,

Ruhám száll,

A rózsa kiszáll hajamból.

Dobbannak a patkók,

Ügetek a parketten,

Hullám lába között tekereg,

Szembefúj,

Spirálban kikerül,

Belekap a kantárba,

A ló hosszabbakat lép,

Kering,

Mint a bolygók.

Tüzesen, forrón,

Hevesen és még hevesebben,

Kibontja hajamat is,

Viszi tova,

Cipőm sarka koppan,

Piruett,

Sasszé,

Fogja kezemet,

És pörget.

Lábamat hozzácsapja,

Durván,

Olyan erővel,

Mintha kitörne a vulkán,

Hozzávágja az oldalához,

Vágtat már a hófehér ló,

Tükrösen csillogó jég,

Izzó lég,

Forr talán a jég is lábunk alatt.

A hidegben kicsapódik lovam lélegzete párája,

Szlalomozik a széllel,

Fordul a jégen.

Sörénye a szélrózsa összes irányába repül,

Lábai versenyeznek már veled,

Hatalmas és gyors szél.

Te még veszettebbet kívánsz,

Őröltebb táncra vágysz,

Hurrikánná válsz,

Gyenge, erőtlen fuvallat,

Téped a kantárt,

Könnyesre fújod szememet,

Letéped rólam a ruhát,

Kavarognak a hókristályok,

Hordja a szél a havat,

Bele-bele kap.

Szélmalomharc az,

Ami köztünk van,

Táncolunk és harcolunk már,

Súroljuk a határainkat,

Összecsapva,

Eltávolodva,

Szabadon,

Hóban,

Fagyban,

Jégtükrön,

Selyemruhám elszaggatott zászlóként repül,

Hullám fújtat,

Mennydörgő villám dobbanása,

Ahogy patái lépnek.

Vágtázik sebesen,

A szél süvölt,

Fordul,

Ugrik,

Porzik a hó kavarogva.

Most már igen,

Érzem,

Jól tudom,

Táncolok,

Táncolunk a széllel.

Szédület,

Forgás,

Piruett,

Sasszé,

Pörgés,

Lépések balra,

Lépések jobbra.

Utazunk vele,

Harcolunk,

Amíg eggyé nem válunk,

A ló lába,

A szél árama,

A testem játéka,

Ahogy járom.

Perzsel,

Forr bennem valami,

Azt hiszem,

Hogy a vérem érzi ezt,

Ahogyan önmagam kifejezem.

Mozgok,

Varázsolok,

Lovagolok.

Hullám táncol,

A Szél táncol,

Én táncolok.

Jobbra-ballra,

Jobbra-ballra,

Lágyan fúj csak a fuvallat,

Már alig érzem,

A ruha hullámzik még rajtam,

Ám lassan elül a zaj.

Alábbhagy a porzás,

A jég már nem is csúszik,

Szorosabbra húzom a kantárt,

Hullám lelassít.

Csak ügetünk,

Lassan poroszkálunk,

Körbe és körbe,

Körbe és körbe.

Balettozunk,

Keringőzünk,

A Tekergő már csak finoman szlalomozik,

Körülöttünk,

Mellettünk,

Elénk vág,

Mögénk csap néha-néha,

Ez a búcsú,

A tiszteletkör.

A teremben megáll lélegzet,

Már csak a halk hegedű és cselló játszik nyugodtan.

Kettőt koppan a cipellőm sarka,

Majd megállok,

S feltartom kezem.

Ezennel a táncnak vége.

Lépés,

Lassú lépés,

Egy, kettő, három,

Majd a jégmező végén megállunk.

Csillámló, vad suhanás volt,

Egy varázslatos utazás.

Megállok a Szél előtt,

Fejet hajtok neki.

Hullám is egyenes,

Mint a nyíl,

Izmai feszülnek,

Fülel,

S megrázza fejét,

Sörényéből milliófelé repül a sok hópehely.

A Szél is kalapot emel,

Búcsúzóul belekap a ló sörényébe,

A ruhámba,

A szemembe süvölt,

Majd elillan.

Táncoltam,

Táncolt,

Táncoltunk.

A Szél velem,

A Szél Hullámmal,

Én a Széllel,

S Hullám a Széllel.

Végül én Hullámmal,

S a lovam velem.

Csillámló, vad suhanás volt,

Egy varázslatos utazás,

Vérpezsdítő,

Temperamentumos,

Egyszerre sebes és lassú,

Bátor és óvatlan.

Művészet,

Alkotunk és alkottunk,

Hisz’ ebből áll az életünk:

Táncolunk a Világ végtelen útjain,

Hullám, a Szél,

És én.