Vannak olyan költők akik spontán írnak?

Van ilyen, de arról is komoly viták kerekednek, hogy ezek valóban versek-e. Szokás szabad versnek hívni az ilyet, de a nagy klasszikusok igenis dolgoztak egy versen, gyúrták, javítgatták, amíg tökéletes nem lett.

Pl. Tóth Árpád is "farigcsált" a versein. :)

"

Magam vagyok. Nagyon.

Kicsordul a könnyem. Hagyom.

Viaszos vászon az asztalomon,

Farigcsálok lomhán egy dalon.

Vézna, szánalmas figura, én. Én, én.

S magam vagyok e föld kerekén.

"

Én. xD

Nem tudom amúgy, nálad mi számít spontánnak? Szerintem utólag vagy közben minden költő, író cserélgeti a szavakat. Az ilyen szintű spontaneitás a improvizációs rapperek sajátja, de más a célja a költőnek, és más egy rappernek.

Én úgy gondolom, sóhajtásnyi szösszenetek születhetnek csupán egy levegővel, szerintem, fél-gondolatok, ha épp ritmussal fogannak meg. Kerek versek, alakítás nélkül... nem, olyan a világon nincs, szerintem. :)