Mindenki író akar lenni, de senki sem tesz érte?

Az elsőnek igaza volt, több helyen olvastam, hogy a Twilight-széria miatt mindenki úgy gondolja, hogy elég írnia egy populista ponyvát és berobbanhat a köztudatba. Ez nem igaz, nagy tehetség kell hozzá és egy adag szerencse sem árt.

Szerintem ne add fel és próbálkozz a regénnyel, sőt írj többet! Sosem tudhatod, hiszen mindenki névtelenül kezdte... :) Az viszont biztos, hogy csak akkor éri meg könyvet írni, ha tényleg van miről, ugyanis pl. a Lőrincz L. László féle "írok egy 123. ugyanolyan krimit, mint az összes eddigi" stílus bár olvasható és szórakoztató, nem képvisel különösebb értéket.

Hm. Manapság azért nem mondhatni, hogy mindenki író akarna lenni... Volt ilyen idő, állítólag, amikor óriási tekintélye volt az irodalomnak Magyarországon, de mostanra ebből nem sok maradt. Az, hogy te kikkel találkozol, ebből a szempontból nem érdekes, mert eleve olyan embereket találsz szimpatikusnak, olyanokkal állsz le beszélgetni, akik hasonlóak lehetnek hozzád.

Te már megjelentél antológiában? Gratula. Azért a legtöbben nem jutnak el idáig. És nem feltétlenül azért, mert nem próbálkoznak: sokan próbálkoznak, csak rosszak.

Az álmodozás persze más, ez nem csak az irodalom problémája. Az írásról álmodozni talán azért egyszerűbb, mint másról, mert az írás olcsó, és az iskolában is tanítják, az életünk része az olvasás, legalábbis sokaknak. Ellenben kevesen vannak, akik arról álmodoznak, hogy egy nap olajfúrótorony-szerelő lesz belőlük.

Az álmodozás önmagában arra lehet jó, hogy reményt ad. Egy "szebb jövő" segíthet átvészelni a nehéz jelent. Ha így nézzük, az álmodozás akkor is hasznot hozott, ha valójában sohasem teljesül. De ez persze veszélyes segítség, mert az is előfordulhat, hogy az ember később úgy érzi, az álom már nem teljesülhet, ezért teljesen összeomlik.

Ezen kívül persze az álmodozás mást is jelent. Aki csak álmodozik, az egyfajta bizonytalan állapotban van. Nyugodtan ringathatja magát abba a hitbe, hogy "már tettem valamit", hiszen ott van a fiókban az írás. Ha elküldené valahová, és ott udvariasan elutasítják, akkor már nem tehetne úgy, mintha reális esélye lenne erre a vágyott jövőre, akkor megint visszasüllyedne a valóságba. Ugyanígy nem tetethetne tovább, ha bármi más formában "tenne" érte, ha tehát még többet írna, vagy még több embernek mutogatná meg, stb. És sok ember van, aki úgy érzi, hogy ez a bizonytalan állapot, a hamis sikerérzés is jobb a valóságnál. Ez talán a mai világról mond valamit.

Tehát ezt ne úgy képzeld el, hogy van egy szépreményű író, akinek tulajdonképpen a világon semmi baja nincsen, és jól is ír, csak nem akaródzik neki elküldeni a verseit a kiadónak. Inkább úgy képzeld el, hogy vannak emberek, akik álmodozni akarnak valamiről, és ha ezt nem tehetnék meg (például mert valaki elmondja nekik, hogy amit írtak, fos), akkor ez komoly problémát okozna az életükben. Hát inkább nem vállalják a megmérettetést.

De az is lehet, hogy csak az önérvényesítéssel vannak gondok. Van most Magyarországon sok ember, akiknek elég amerikai a gondolkodása, azaz úgy érzik, hogy a világ tárva-nyitva áll, csak tenni kell a dolgodat, csak próbálkoznod kell, és szépen mosolyogni, és ügyesen építgetni a karrieredet, és minden sikerülhet. De azért nem mindenki ilyen. Nagyon sokan nem igazán tudják, hogyan építhetnék a karrierjüket, hogyan lehetnének sikeresek, és egyáltalán: nem is igen hisznek abban, hogy a siker a munkával arányos. Helyette lehet hinni például a médiában, a sztárcsinálók sokszor egyik pillanatról a másikra csinálnak valakiből celebet. Ha pedig valaki így látja a világot, akkor logikus, hogy neki magának semmit sem kell tennie azért, hogy felfedezzék.

A Gibber egyébként nekem nem tetszett. Amikor utoljára néztem, tele volt diákok iskolai fogalmazásaival. Úgy értem, nem csak olyanokéval, akik írók akartak lenni... Akkor már inkább valamelyik nagy szövegmegosztó, van azokból is rengeteg. Vagy még inkább az irodalmi magazinok.

Ha regényt írsz... hát, te tudod. Én úgy látom, egy novellát vagy egy verset könnyebb jól megírni, mint egy teljes regényt. Ettől függetlenül mindenki regényt akar írni, így persze sok rossz regény készül. Sok olyan regény is van, amin érződik, hogy az írója tud valamit, de összességében még nem túl jó.

DJS