Mitől jó egy festmény? Jó az, ami inkább furcsa, ronda, csúnya de emlékezünk rá?

"Elnézést,csak azért kérdezem,mert ugyebár némelyik képre tényleg azért emlékezem,mert olyan szörnyű,de nem hinném,hogy ettől jó lenne.."

Be tudnál linkelni néhányat? Csak, hogy világosabb legyen, hogy te mit értesz furcsa, ronda, csúnya festmény alatt.

Hát hogy mitől jó egy festmény, az marha jó kérdés. Mondhatnám, hogy olvass el egy művészettörténeti könyvet, de az hosszú ideig tart.

Én sose értettem a festészetet. Komolyan nem. De most néhány éve elég sok képet nézegetek, és valahogy elkezdtem érezni, hogy vannak jobb képek, mint mások.

Igen, jónak lehet nevezni azt, amire emlékszel. Ez már egy jel. De persze ez nehezen használható, hiszen ha te vagy a festő, akkor persze, hogy emlékszel rá. És az is előfordul, hogy egyszer vagy kétszer jut csak eszedbe egy korábban látott kép - akkor emlékszel rá, de voltaképpen azért annyira nagyon jónak mégsem nevezhető.

A jó festmény általában jól van kidolgozva. Grafikailag. Rajzolni nem könnyű, meg kell becsülni a tudást. Pl. Picasso lehet, hogy gnómokat festett, de én ha beleőszülnék se tudnám azokat a gnómokat leutánozni. Ha egy festményen finoman kidolgozott részek vannak, vagy nehezen elkészíthető részek, az is lehet egy jel arra, hogy az a kép jó. Ha valami marha nagy grafikai hiba van (ezt nem tudom jobban leírni, érezni kell, hogyha a kép arányaival, színeivel van valami baj), akkor egy jó képen az is indokolt. Egy rossz festő csak azért hibázik, mert nem tudja jól megcsinálni, egy jó festő viszont felhasználhatja a "hibákat" arra, hogy elérjen vele valamit, így az már nem is lesz hiba.

A szokatlanság is jó. A festők, tudod, azok az emberek, akik életüket képek között töltik, érthető, hogy megunták a szokásos ábrázolásokat.

A téma kidolgozása is jó. Ha egy festmény valamit szimbolizál, valamit jól közvetít, akkor azt szeretni szokták akkor is, ha a részletei nem nagyon érdekesek.

Egy festmény lehet jó, annak ellenére, hogy első látásra furcsa, ronda, csúnya. De nem attól lesz jó, hogy furcsa. Képzelj el egy polipfejű vicsorgó gumikacsát "árleszállítás" felirattal: ez is furcsa, mégse igazán jó. És sok jó képet lehet szépnek, természetesnek nevezni, azokban meg pont az a pláne, hogy szinte olyanok, mint a fényképek. Azok nem furcsák, nem csúnyák, mégis jók.