A székely népművészetben megmaradtak a pogány hagyományok (meséket, szokásokat tekintve)?

Az Új Képes Történelem ezt írja az első kötetében a honfoglalók regéivel kapcsolatban: "Aligha tévedünk, amikor azt állítjuk, hogy a skandináv (izlandi) sagák gazdagságával mérhető kincset veszített el a magyarság."

Második kötetében ezt írja: "A regék, históriák, mesék, dalok színes világából igen kevés maradt ránk, úgyszólván csak néhány említés arról, hogy voltak. A legismertebb Szent Gellért legendájából az a részlet, amelyben a püspök felfigyel arra, hogy egy magyar szolgáló munka közben énekel. Gellértet a dalocska, amit a "magyarok szimfóniájá"-nak nevez, nagyon megörvendezteti."

A székelyeknél, ahova kevésbé terjedt ki ez a rombolás (a rovásírás is náluk őrződött meg), jobban megmaradtak a az ősi szent helyek, a hitvilág, a mesék?