Ti mit gondoltok azokról az emberekről akik a művészetet látják egy olyan képen amit leöntöttek egy festékes vödörrel, meg a társai?

"csak az a baj, hogy ezek a képek akkor érnek sokat miután a "művész" meghalt"

Hát nem is lenne túl igazságos, ha ezekért a kóklerségekért már életükben milliókat kapnának a drágalátos művészurak, akiket így is túlértékel és túlfizet a társadalom.

Én egyetértek azzal, hogy vannak ötletes darabok, de azért jobb, ha valami jó (= tényleg festett dolog) is van a képen. Egyszer láttam (nem élőben) azt a képet, amit Picasso 16 évesen festett, ez volt valami felvételi munkája, vagy micsoda. Egy király koronázását ábrázolta, és oylan élethű volt, hogy megszólalt! Aztán később tudjuk, miket festett Picasso. Nyilván tudta, hogy ezzel többet keres, és azért nem lehet hibáztatni, mert meg akart gazdagodni. Végül is ti is meg akartok, csak mondjuk ti üzletemberek, orvosok, stb vagytok. Mindenki próbálja a legjobb (itt: legtöbbet érő) verziót kitermelni a munkájából. Ez kicsit hasonlít a reklámokra. Az más kérdés, hogy engedjük-e a művészetet ilyen pályára lépni. Nem mondom, hogy nem szomorú.

Az, hogy a művészek zsenik, a romantika korában alakult ki, akkor lettek próféta költők, a zsenikultusz akkor alakult ki. Aki azt állítja, hogy ez ma is van, az téved. a 19 század második felének francia lírikusai elzárkóztak az általuk csürhének vélt tömegtől, és ezt úgy nevezték, hogy visszavonulnak a költészet elefántcsonttornyába. Innentől nem vezetik a népet, hanem lenézik. Ekkor és ezért kezdődött a megbotránkoztatás, de ő még szabályos műveket alkottak, aztán jött az avantgárd, ahol a 6 stílus közül van amelyik háború ellenes, van amelyik a diktatúrás mellett áll ki. (Más kérdés, hogy később Majakovszij is öngyilkos lett, mert megbánta, hogy ezt terjeszti, de addigra leáldozott a a futurizmusnak.) Nagyrészt a háború is tehet róla, hogy az emberek ilyen műveket csináltak, mert rá akartak döbbenteni valamire minket, vagy arra, hogy ez jó, vagy arra, hogy ez rossz. Expresszionizmus, konstruktivizmus, dadaizmus, és Kassák óta Magyarországon aktivizmus a versekben is van. Ezekkel párhuzamosan volt abszolút dráma, Beckett, Brecht, Kurázsi mama, Godot-ra várva, stb. Azt hiszem, Beckettnek van egy oylan darabja, aminek valami oylan a címe, hogy Az élet, vagy hogy születés és halál között, vagy ilyesmi. Egy magnó - vagy korabeli hanglejátszó eszköz -van a színpadon, és a hanganyag a születés és halál között egy hatalmas sóhaj. És kész. Ennyi volt darab. Nyilván botrány lett, mert sokan fizettek érte. Úgy, hogy nem voltam ott, és nem adtam ki érte pénzt, azt mondom, ötletes. Ha fizettem volna érte, fel lennék háborodva. Azért én örülnék, ha visszajönne a zsenikultusz. :)

A végére egy idézet a Showder Klubból Kőhalmi Zoltántól: "Elmentem egy modern művészeti kiállításra. Letettem a táskám valahova, míg kimentem wc-re. Mire visszajöttem, már ketten nézték.

- Vajon mit akart vele a művész kifejezni?

- Szerintem biztos az elvágyódást."

"Egy király koronázását ábrázolta, és oylan élethű volt, hogy megszólalt! Aztán később tudjuk, miket festett Picasso."

Na de minek élethűen festeni valamit, ha arra egy fényképezőgép is képes? Míg picassót nem fest semmilyen automatikus gép. A művészet lényege többek között az újdonságok létrehozása.

"Az, hogy a művészek zsenik, a romantika korában alakult ki, akkor lettek próféta költők, a zsenikultusz akkor alakult ki. Aki azt állítja, hogy ez ma is van, az téved. "

A zsenikultuszt erőnek erejével fenn kell tartani napjainkban is, mivel üzleti érdekek fűződnek hozzá. Tény, hogy ez egyre kevésbé tartható.