Mi a véleményetek erről a verstől? Ezt egy amatőr íthatta? (nem hosszú)

Az első versszaknál még gondolkoztam rajta, hogy amatőr írta-e. A második versszak végénél viszont már biztos voltam benne, hogy igen.

(Aztán, lehet, hogy tévedek.)

Ha már megszólítottál, meg is próbálok válaszolni.

Vannak, valóban, többféleképpen értelmezhető versek: olyanok, mint egy-egy "absztrakt" műalkotás, amely egyéni, szabad asszociációkat kelt a nézőjében (amelyek lehetnek hihetetlenül izgalmasak is).

Ez előtt, azonban, értetlenül állok. Nem jelöl ki semmilyen irányt, vonalat, amelynek mentén elindulhatnának az értelmezési kísérleteim. Értelmezni lehet egy verset rációval (gondolj egy Arany-balladára, amely keretbe foglal egy történetet) + emócióval (az Arany balladánál az is feltámad benned, hisz a mesélő művészete megborzongat!) - vagy CSAK emócióval, mert erősen zárt jelkép-rendszerrel "dolgozik" a szerző - és akkor rajtad áll, hogy érzelmileg megfog-e, és ha már megfogott, hogy "bontod vissza" önmagadnak. Más szóval: hogy értelmezed.

Ennél a versnél nem tudok rációval értelmezni. Mert: két toll (összecsapása..ütközete? konfliktusa? harca?) - két univerzum (zúgása; oké, ez rendben volna, miért is ne?) - két élet (egymásba játszó hulláma)

Ha rációval közelítek, a "két toll"-at nem tudom hová kötni; a "két univerzum"-ot és a "két élet"-et már sokkal inkább egymáshoz kapcsoklódik, mert két élet igenis lehet két párhuzamos univerzum, amely - zúgva - "egymásba hullámzik", áthatja egymást. (Ugyanakkor: a "két életNEK egymásba játszó hulláma" nehézkes és magyartalan.)

A következő versszak megint csak "letörik" az előzőről és önmagában áll. Itt újra felbukkan a "toll" - de már csak egyes számban. Nem is szólva arról, hogy a "vérrel ír tovább a hófehér papírra" erősen közhelyes. ("Melodramatikus" hangon is meg lehet szólalni, de ott is törekedni kell az eredetiségre).

Harmadik versszak: "le nem teszik soha". Kik? Honnan bukkan elő ez a többes szám harmadik személy?

"Testük lehet céltábla" (önmagában egész jó sor..) - kiké? Az első sorban hívatkozott többes szám harmadik személyű cselekvőké? Itt megint csak azt kérdezem: kik ők?

(Lehet kihagyásos/elhallgatásos "technikával" írni, de csak úgy és akkor, ha az olvasó logikai úton kiegészítheti maga számára azt az írást..magyarán: lehetőséget kap (szubjektív) ÉRTELMEZÉSRE. Én itt nem kaptam tőled.)

"Lelküket megőrzi örökre a Ma". Ez még meghökkentően jó kis sor is lehetne, mert van benne egy "pikáns" ellentmondás: a Ma (az épp itt lévő, hamar megszűnő, "holnapba fordulásra" ítélt Ma, amely "örökre" őrzi meg a lelkeket..Látod: itt gondolhatok arra is, hogy szerinted az idő egy folyamatos MA, amely - ha így látod - képes "örökre" bármit megőrízni). Az értékét azonban elveszi, hogy nem tudja az olvasó, kiknek a lelkét őrzi meg a Ma? A tollakét? Vagy azokét, akik le sem teszik őket, és a testük lehet céltábla? Tanácstalan vagyok.

Összefoglalva: ez nem tematikus vers, amelyet kézenfekvő lenne rációval, logikailag értelmezni - de nem is puszta "hangulatvers", hisz valakik cselekszenek is benne valamit; így, ahogy van, nekem semmiképp "nem áll össze", nem raqad meg.

(Ezzel együtt: aki írta, nem tehetségtelen, de még biztosan nagyon fiatal. Aki - függetlenül minden bírálattól - két olyan sort le tud írni, mint amelyek a verset zárják, annak reménye lehet arra, hogy "kiforrja magát").