Melyik a kedvenc versed?

Mire kell?

Szabó Lőrinc

(1900-1957)

Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem,

De így igaz.

Ha szeretsz, életed legyen

Öngyilkosság, vagy majdnem az.

Mit bánom én, hogy a modernek

Vagy a törvény mit követelnek;

Bent maga ura, aki rab

Volt odakint,

Én nem tudok örülni csak

A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:

Még nem szeretsz.

Míg cserébe a magadénak

Szeretnél, teher is lehetsz.

Alku, ha szent is, alku; nékem

Más kell már: Semmiért Egészen!

Két önzés titkos párbaja

Minden egyéb;

Én többet kérek: azt, hogy a

Sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg

S fáradt vagyok;

Kívánlak így is, meglehet,

De a hitem rég elhagyott.

Hogy minden irtózó gyanakvást

Elcsittithass, már nem tudok mást:

Mutasd meg a teljes alázat

És áldozat

Örömét és hogy a világnak

Kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,

Külön; neked,

Míg magadra gondolni mersz,

Míg sajnálod az életed,

Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan

Halott és akarattalan:

Addig nem vagy a többieknél

Se jobb, se több,

Addig idegen is lehetnél,

Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak

Még jó lehet;

Törvényen kívűl, mint az állat,

Olyan légy, hogy szeresselek.

Mint lámpa, ha lecsavarom,

Ne élj, mikor nem akarom;

Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan

Börtönt ne lásd;

És én majd elvégzem magamban,

Hogy zsarnokságom megbocsásd.

Ez az én kedvencem :) :

[link]

Reményik Sándor: Isten

Uram, olyan egyforma minden szolgád

És oly egyforma minden templomod,

S olyan mindegy, hogy a toronycsúcsokra

Keresztet tűznek-e vagy csillagot.

Uram, én békén hagylak az imámmal,

De Te se kívánj a szívemtől semmit,

Vagyok kopott kőtábla, jaj sok zápor

Mosta le rólam a Te törvényeid.

Uram, teremtők vagyunk mind a ketten,

Amily igaz, hogy a lelkem Te adtad,

Olyan igaz, hogy én formállak Téged

És nincs Uram, én rajtam más hatalmad.

Mégis Uram, míg ringsz egy fűszál selymén,

Amíg sötétlesz mélyén egy örvénynek,

Amíg csillagbetűkbe írva látlak:

Uram, lesz még találkozásom Véled.

[link]

nekem ez az egyik kedvencem

Paul Verlaine: Ôszi chanson

Ôsz húrja zsong,

Jajong, busong

A tájon,

S ont monoton

Bút konokon

És fájón.

S én csüggeteg,

Halvány beteg,

Míg éjfél

Kong, csak sírok,

S elém a sok

Tûnt kéj kél.

Óh, múlni már,

Ôsz! hullni már

Eresszél!

Mint holt avart,

Mit felkavart

A rossz szél...