Rajzolni tanulok és rendzseresen csinálom is, viszont a kedvenc stlusom, a "furry" nem előnyös számomra abból a szempontból, hogy az emberek lenézik a képeim, ha ilyen tartalmuak. Mit tegyek? 18F

Engem is hasonló dolog zavar. Történetesen az, hogy ha animációt rajzolok, és állatok a szereplői, akkor már mindenki azt mondja, hogy milyen jó... MESE...(!) És nem is hajlandóak innentől fogva gondolkozni sem rajta. Pedig a film lényege amúgy sem a történet, mert a film jóval közelebbi rokonságban áll az irodalomnál a zenével meg a képzőművészettel. Mindegy is...

De ami engem illet, én azért nem rajzolok furry-t, mert engem általában egyszerűen idegesít. Mármint, szoktam állatokat, mint "szimbólumokat" rajzolni, vagy embereket, mint embereket, de szerintem nekem azért szúrja a szemem a furry, mert "természetellenes". Különben, már a minotauruszt meg a gnollokat sem szerettem, pedig egyébként kedvelem a fantasy-t meg a legendákat is. =P (A kentaurokat és szfinxeket ellenben "szeretem", érdekes módon.) Szóval, ez nálam csak személyes dolog, és ha amúgy szépen van megszerkesztve a kép, akkor alaposabban hajlandó vagyok elidőzni ilyen típusú képeken is.

Mert ennek (a "stílusnak") ellenére még lehet szép a kompozíció meg a mozdulatok, meg minden. Ahogyan másféle képek is lehetnek olcsók és "felszínesek".

Nekem ezzel kapcsolatban csak az a kérdésem, hogy ezt miért kérdezed? :D Úgy értem, ebből szeretnél megélni, ezzel szeretnél foglalkozni felnőttként, vagy ez számodra csak hobbi? Mármint "csak" hobbi...

Én hasonló cipőben járok, mint te, csak én az írással vagyok így. Akkor érzem magam jól, még csak kipihenni is akkor tudom magam, ha alkothatok, kitalálhatok új történeteket, és főleg, új karaktereket. Egy időben kreatívnak tartottam magam, rengeteg, tényleg, tucatnyi kidolgozott, egymástól ráadásul nagyon is különböző történet volt a fejemben, amit leginkább a fórumos szerepjátékokban való aktivitás, az ott megalkotott karaktereim indítottak be (de nem ezekre épült), és most nem tucatszám megjelenő vámpíros fanfictionökre gondolok. Viszont mivel egyik sem volt az a fajta, amit a környezetemben élők szeretnek és megértenek, nem voltak romantikus nyálak, vagy kiszámítható krimik, ezért akárkinek meséltem róluk, kinevettek, nagyokat néztek, vagy megkérdezték, mi értelme van ennek úgy mégis. Úgyhogy szépen lassan ez a passzivitás elkezdte kiölni belőlem a lelkesedést, és bizony a kreativitás nagy részét is. Aztán - szintén az FRPG-nek köszönhetően - az évek alatt találtam pár sorstársat, akik ugyanúgy nem voltak megszállott kockák, mint én, élték az életüket, bulizni jártak, suliba jártak, de szenvedtek attól, hogy a saját stílusuk és ötleteik nincsenek értékelve a környezetük által, sőt, kinevetik, értelmetlennek találják őket, ha egyáltalán ki merik mondani, mi a hobbijuk. Mikor aztán egymásra találtunk, elkezdtük támogatni a másikat, és most már megint mindannyian ott tartunk, hogy ki merünk nyílni, mert van kinek.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ne keseredj el, soha. Mindig van valaki, akinek tetszeni fog, amit csinálsz, úgyhogy nem szabad feladni azt, amit szeretsz. Ha megválsz attól, ami örömet okoz, ha saját magadban nyomod el azt, amitől boldog leszel, nem marad belőled más, csak egy keserű gép, ami manapság amúgy is a társadalom kilencven százaléka, és erről nem az a kilencven százalék tehet. Ez láncreakció volt, minél többen ignorálják a kreativitás extrémebb megnyilvánulásait, annál kevesebben akarják csinálni. Én azt mondom, ne foglalkozz azzal, aki kinevet, vagy fújol. Ha ebből szeretnél megélni, akkor az keményebb dió, ez tény, de egyáltalán nem lehetetlen. Ha tehetséges vagy, akkor ráadásul az egész világ ott van előtted, a rajzoláshoz nem kell idegen nyelveken sem beszélni, a művészet nemzetközi nyelv. :) Hobbi szinten viszont miért ne csinálhatnád életed végéig, csak magadnak?

Nos Énis sokáig paráztam anno, hogy mit szolnak mások ha nyilvánosan Furry s képeket rajzolok, nos mikor suliban először rászántam magam hogy merjek furry ket suliban rajzolni eleinte kicsit fostam de aztán oszt. társaimnak is teccett főleg csajoknak mivel állat szeretet furry ken kivül mg lányokra jellemző :-)

Majd, végül (mamár) ott tartok, hogy örömmel s büsszkén, rajzolgatok buszon metron villamoson, úton útfélen vagy akár a munkahelyemen is pihenő időmben Furry ket ^_^