Ha a művészet szabad, akkor miért néznek le egy alkotót ha túlnyomórészt pozitív tartalmú, boldog művei vannak?

Szerintem a társadalomban az a tudat él hogy a nagy művész egy olyan ember aki folyton csak szenved, sz.r az élete, depressziós, művei negatív tartalmúak, s aki nem felel meg a kritériumoknak, az "nem is igazi művész", egyoldalú, giccses. (De kérdem én, az nem egyoldalúság, ha valaki csak depresszív munkákat ad ki? Vagy aki nem szenved és fetreng lelki állapotot tekintve a sz.rban az egy senki? Ha egy pozitív munkásságon legalább annyit dolgozott mint egy depresszíven, a témája miatt "értéktelen"?)

Szerintem nem attól művész valaki, ha társadalmi elvárásból alkot depresszív munkákat, mert az emberek erre csorgatják a nyálukat... Ti mit gondoltok erről?