Tudnátok írni tavaszköszöntő verseket?

Szabó Lőrinc: Nyitnikék

Alszik a hóban

a hegy, a völgy;

hallgat az erdő,

hallgat a föld.

Mikor legutóbb

jártam itt,

nyár nyitogatta

pipacsait,

a nyár nyitogatta,

temette az ősz;

és volt, aki vesztett,

és nincs, aki győz.

Lombnak, virágnak

nyoma sehol,

fekete csontváz

a fa, a bokor,

s halotti csipke

a díszük is,

az a törékeny

tündéri dísz,

mit rájuk aggat

éjszaka

fehér kezével

a zuzmara.

Alszik a hóban

a hegy, a völgy,

hallgat az erdő,

hallgat a föld.

Egyszerre mégis

rezzen a táj:

hármat fütyül

egy kis madár.

Háromszor hármat

lüktet a dala,

vígan, szaporán,

mint éles fuvola.

Az a fuvolás

a Nyitnikék!

Már kezdi is újra

az énekét:

kék füttyre mindig

'kvart' lefelé:

nem sok, de örülni

ez is elég.

Nyitni kék, fütyüli,

nyitni kék,

szívnek és tavasznak

nyílni kék!

Nyitni, de - nyitni,

de - nyitni kék!

Fütyülöm én is

énekét.

Nyitni kék, fütyüli,

nyitni kék,

a telet bírni

illenék!

Bírni és bízni

illenék!

Fütyül és elszáll

a Nyitnikék.

Nyitni kék! -

fütyülök utána

s nézek az eltűnő

madárra.

Nyitni kék, fütyülöm,

nyitni kék,

hinni és bízni

kellenék,

mint az a fázó

kis madár,

aki sírja, de bírja,

ami fáj,

akinek tele rosszabb,

mint az enyém,

és aki mégis

csupa remény.

Nyitni kék, indulok,

nyitni kék,

fog az én szívem is

nyitni még.

Nyitni kék! Ébred

a hegy, a völgy,

tudom, mire gondol

a néma föld.

Ő volt a szája,

a Nyitnikék,

elmondta a holnap

üzenetét:

a hitet, a vágyat

fütyülte szét,

kinyitotta a föld

örök szivét:

fütty-fütty-fütty, nyitni kék,

nyitni kék -

Nyisd ki, te, versem,

az emberekét!

Ne keresgéelj a ponyvairodalomban mikor éen irtam egy igazi tavaszi remekművet. Ime

TAVASZ, XERETEM

A természet megkezdte az ébredést

nyit virágot, sokfelé, sokat

én eszt nagyon néezem, mert xeretem

és bennem is nyiladozik a boltozat

Tavasz van, mivelhogy a tél véget ért

a nyár jön, de csak tavasz után

felhevűl bennem szívem, mert így illik

ha végyakozni akarok, reggel vagy délutén

Irok szépeket, neked rimeket

a kecske is legel, azért, mert tavasz van

esztet már mondtam, de vedd észre,

hogy öntöm ki lelkemet, szavakban

Egy villám nagy fába suttyan

eső csepereg, neki ez dolga

a nap is heveskedik az égen, fenn

sugara terjeszkedik, mintha népdal volna

Hegyezem fűlemet, fülemülelek

ez a zsongás szép, pittymalati

kurjant a rigó, rikkantok én is

és kioveri a tollat kezembőlvalaki

Kiválúó tisztelettel, Natale Kets