Verset írni férfiatlan dolog? Fiúk, ti írtok verseket?

egyáltalán nem az.

Petőfi férfiatlan volt?Ady férfiatlan volt?nem hiszem.

Nem a versírás, hanem az érzelmek kinyilvánítása férfiatlan..

Sajnos ez rögzült a mai világban. Ha olvasol klasszikusokat, akkor a régi nagy görög harcosok egymás vállára borulva sírtak az örömtől vagy a fájdalomtól.

Ma 11 éves kor felett már ciki ha egy kisfiú sír.

Elég érzelem szegény lelkivilága lehet a barátodnak, de ez nem az ő hibája. Ezt teszi a szocializáció. Elfogadod és ELHISZED azokat a társadalmi normákat, amiket megtanítanak neked, amit belédnevelnek.

Hidd el, eredendően nem férfiatlan a versírás, sőt! Olykor az érzelmek kitárásához még több erő kell, mint az elfojtásához.

A második vagyok.

Tudod, két "alkotóelemből" áll a - mindkét nemű! - ember: rációból és emócióból. Ésszerű belátásból és érzésekből. Mindkettő nagyon fontos - és áthatja egymást. Minden döntésünkben, választásunkban ott kell, hogy legyen az egyik és a másik. Hogy milyen arányokban, az sok mindentől függ: egyéni karaktertől, helyzettől, körülmények együttállásától..és így tovább. Ez így van mindkét nemnél. Sose hallgass azokra, akik bután, feketében-fehérben nézik a világot, és azt mondják: a férfi legyen csupa ésszerűség, uralkodjon az érzelmi világán, fojtsa el! - mert az kizárólag a nőknek való terület, akik - úgy ahogy vannak, - mentesek a rációtól. Ennél ostobább és károsabb nézet alig lehet. Az érzelmi világát "kiradírozó" férfi nem lesz más, mint egy szánalmas droid (mindamellett, hogy pszichikailag belebetegszik).

Igenis nyilvánítsd ki az érzelmeidet. Ne félj írni, - de hogyha úgy adódik, sírni sem. A sírás sem a gyengeség jele, hanem az (érző) emberségé. A buta embereket meg, akik, ha sírni látnak, kigúnyolnak, ne is vedd figyelembe. Általánosságban is csak annyit mondhatok: menj el a buta ember mellett. Ha olyat látsz, menekülj messzire! Írj minél többet.