Hogy tetszik a történetem? Kezdő vagyok!
Elsőéves szerelem
1.fejezet- A kezdetek
Egy 15 éves lány élete nem mindig olyan könnyű, mint ahogy azt a felnőttek látják. Először is új suli, új barátok, új pasik a láthatáron. És az a sok pattanás… kibírhatatlan.
Első napom a suliban: szörnyű, borzasztó, nehéz, de mégis életem egy új szakaszának kezdete:
A TINIKORSZAK
Ahogy reggel beléptem az iskolába, felfordult a gyomrom és az ájulás környékezett. Nagyon izgultam az új osztálytársak és tanárok miatt. Megfogadtam, hogy idén csak a tanulással és a beilleszkedéssel foglalkozom (Najó, legfőképp az utóbbival.)
Nagy nehezen lábaimat a hideg, csillogóan tiszta, kissé még nedves padlón csoszogtatva ballagta végig a folyosón. Kezemben az iskola úgymond „térképe”. Igazából csak a tűz esetén történő kijutást mutatta, de nekem így is sokat segített a termem megtalálásában.
Az első óra bemutatkozással, a második a tanárok bemutatásával történt. Szünetekben csak ültem a helyemen, a sarokban, az ablak mellett. Úgy gondoltam ez lesz a kedvenc helyem, mert gyönyörű kilátásom nyílt egy parkra, ahol szerelmespárok sétálgattak kézen fogva.
A harmadik, negyedik és ötödik óra borzasztóan unalmas volt. Egy fiú mellé ültettek, akit az egész iskola csak „CASANOVA” néven emlegetett. Szerintem patkányfeje volt és az a tipikus nagymenő lehetett. A sejtelmes, kaján mosolya egész nap az arcán ült.
Végül eltelt mellette a nap és kicsöngettek az utolsó óráról. Már mindenki összecsomagolt és ment volna haza, zeneórára, barátokhoz vagy ki ahova akart, de ekkor egy számomra ismeretlen tanárnő robbant be. Valami hirdetnivalója volt. Mindenki körülállta őt, csak én nem és az a fiú…
A tanárnő elmondta, amiért jött és végül mindenki szétszéledt, ő pedig kiakasztott egy lapot a falra. A fiú odament és megnézte, majd lazán kiment a teremből. Engem nem érdekelt, mi van ott, ezért csak kisétáltam onnan. Át a reggelről ismert rideg folyosón és ki a kapun. Az iskola előtt egy udvar volt, amolyan mini veteményeskert. Elmentem a répák, krumplik és saláták mellett (amit mellesleg egy külön kertészcsapat nevelgetett) és kiszabadultam a nyílt utcára. Nagy meglepetésemre várt rám valaki. AZ a FIÚ. Megint a száján ült a saját, megtéveszthetetlen vigyora. Megszólított. Most először hallottam a hangját, nagyon mély és férfias volt, igazán nem illett egy 16 éves fiúhoz.
- Helló! Josh vagyok- és továbbra is mosolygott, de már a szemével is.
- Szia! Én Liza, mit akarsz??- válaszoltam kissé megvető hangsúllyal.
- Én csak- itt kicsit elpirult-… láttad a kiírást? Bál lesz az este.
- És?!?- nem értettem mit akar.
- Tudod… eljöhetnél velem.
- Talán.
Én elfutottam, mert rákvörösre pirultam.
2.fejezet- A bál
A bál a tornateremben volt. Mindenki könnyedén lépkedett a magas sarkújában és csak úgy libbent a sok habos-babos estélyi. Én nem szoktam meg ezeket a ruhákat, így szorongva megálltam a büfének kinevezett asztal mellett. Kerestem a szememmel Josh-t. Nem tudtam, hogy eljön-e, mert nem adtam neki konkrét választ délután. Azt sem tudtam nem hívott-e el egy másik lányt helyettem. Nem különösebben izgatott, amíg meg nem láttam őt a terem másik végén szmokingban és elegáns nyakkendőben, ami látszólag nem volt túl kényelmes.
Ahogy megpillantott felcsillant a szeme és közeledni kezdett. Nem értettem miért kezdett olyan hevesen verni a szívem, hiszem délelőtt a suliban még undorodtam tőle.
Amint odajött és meghajolt, mint valami középkori filmben, kirázott a hideg, majd hirtelen melegem lett és újra fáztam. Megint bennem volt a reggeli érzés: mindjárt elájulok!
Felkért táncolni. Épp egy nagyon romantikus zene szólt. A nagymamám szokta hallgatni. Eddig nem szerettem, de ebben a pillanatban életem legszebb és legodaillőbb zenéje volt.
Lassúztunk. Végig a szemembe nézett, de én inkább a cipőmben gyönyörködtem… Igazat szólva nem akartam, hogy lássa, ahogy elpirulok.
Egész este táncoltunk, csak néha pihentünk egy kicsit. Akkor sem beszélgettünk túl sokat. Engem a „közönség” zavart, őt nem tudom mi.
Már 9 óra volt és a bálnak 10-kor volt vége.
Kimentünk az udvarra, ahol egy kis kivilágított útra tértünk. Sétálgattunk és már-már egyre többet beszélgettünk. Éppp a tavalyi egyiptomi utazásom legviccesebb pillanatánál tartottam, mikor az ujját hirtelen az ajkaimon éreztem, így inkább befogtam. Mélyen a szemembe nézett és közelebb hajolt. Mentolos leheletét az arcomon éreztem. Behunytam a szemem és megkaptam életem legelső, legfinomabb és legjobb CSÓKJÁT.
válasza: válasza:nincsmit:) a lényeg hogy ne add fel :)) sok sikert
előző voltam
Túl gyorsan történik minden, bele sem tudom élni magam. Nem kell persze hosszú oldalakon keresztül arról írni, hogy hogyan nézett ki az iskola, vagy a fiú, de azért egy kicsit részletesebb leírás nem ártana. Meg az, hogy négy mondatot beszélnek, aztán máris jön a CSÓK, az így egy kicsit fura... Értem én, hogy te már előre elképzelted, tudod a történetet, és alig várod, hogy már annál a résznél tarts, de akkor is, ez így nagyon gyors, és valószerűtlen. Meg kikövetkeztethető, amikor írtad, hogy a csajt egy fiú mellé ültették, aki sejtelmesen mosolyog, rögtön tudtam, hogy össze fognak majd jönni. Így nem izgalmas. Meg még az, hogy (egyenlőre) nagyon sablonos az egész. Kismillió ilyen történet van, hogy új suli, szerelem, stb... Persze, ettől még lehet jó, csak érted... Túl sok ilyen van már. Az lehet, hogy lesz benne egy váratlan, teljesen egyedi fordulat, amire senki nem számít, csak hát, az emberek többségének nem lesz kedve továbbolvasni az első pár oldal után, mert már tele van a... hócipőjük a tipikus romantikus tiniregényekkel. Ezért, nem ártana már az elején valami utalást tenni rá, hogy azért nem olyan hétköznapi minden, mint aminek látszik, vagy ilyesmi, és akkor az olvasókat máris érdekelni fogja, hogy na vajon mi fog történni.
Ezeket most nem azért írtam, hogy lehúzzam a történeted, szerintem nem fogalmazol rosszul, csak nagyon elsieted, meg ugye maga a történet. De persz írd meg, ha élvezed, az már jó, gyakorlásnak meg mindenképpen hasznos:)
válasza:Azt hiszem, hogy nem az össze csapás a legmegfelelőbb szó, amit erre a két rövidke fejezetre tesznek néhányan.
Úgy gondolom, hogy amikor belekezdtél ebbe a novellába, vagy regénybe, csak azt döntötted el, hogy miről fog szólni, ( egy tizenöt éves lányról, akinek nem is olyan könnyű az élete) de a részletekre nem gondoltál. Valószínűleg ez, azért történhetett, mert a lényeget akartad leírni mindenképpen. Azonban még azt sem tudom, hogy néz ki Liza, vagy hogy milyen az iskola ahová jár, vagy hogy hol is van egyáltalán ez a suli. (?)
Nem tudok meg semmit a lányról és nagyon keveset a fiúról is. Szerintem túl hamar jönnek össze. Csak aznap találkoznak, este pedig Liza már meg is kapja élete legjobb és egyben első csókját?
Ha tényleg így gondolod, megkérdőjelezem, hogy tényleg olyan nehéz-e a sorsa ennek a lánynak.
Azt kell mondanom, (és hidd el, nem bántásból, hanem mert segíteni szeretnék) hogy ez egyenlőre nem fejezet, inkább piszkozat, amin változtatni, bővíteni szokás. Szóval még semmi nincs veszve. Tanácsos, hogy az össze ismerkedést kicsit elhúzd. Szóval több nap alatt ismerjék meg egymást és ne pár óra alatt.
Ezen felül ne feledd, hogy az olvasó ( én is) kíváncsi az osztályra ahová érkezik, és a bálon való történteket is leírhatnád részletesebben. :)
Ha ez megvan, hidd el, nagyon jó tini olvasmány készülhet belőle. :)
UI.: Megmondanád hogy hány éves vagy?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!