Hogy tetszik a történetem? Kezdő vagyok!

Elsőéves szerelem

1.fejezet- A kezdetek

Egy 15 éves lány élete nem mindig olyan könnyű, mint ahogy azt a felnőttek látják. Először is új suli, új barátok, új pasik a láthatáron. És az a sok pattanás… kibírhatatlan.

Első napom a suliban: szörnyű, borzasztó, nehéz, de mégis életem egy új szakaszának kezdete:

A TINIKORSZAK

Ahogy reggel beléptem az iskolába, felfordult a gyomrom és az ájulás környékezett. Nagyon izgultam az új osztálytársak és tanárok miatt. Megfogadtam, hogy idén csak a tanulással és a beilleszkedéssel foglalkozom (Najó, legfőképp az utóbbival.)

Nagy nehezen lábaimat a hideg, csillogóan tiszta, kissé még nedves padlón csoszogtatva ballagta végig a folyosón. Kezemben az iskola úgymond „térképe”. Igazából csak a tűz esetén történő kijutást mutatta, de nekem így is sokat segített a termem megtalálásában.

Az első óra bemutatkozással, a második a tanárok bemutatásával történt. Szünetekben csak ültem a helyemen, a sarokban, az ablak mellett. Úgy gondoltam ez lesz a kedvenc helyem, mert gyönyörű kilátásom nyílt egy parkra, ahol szerelmespárok sétálgattak kézen fogva.

A harmadik, negyedik és ötödik óra borzasztóan unalmas volt. Egy fiú mellé ültettek, akit az egész iskola csak „CASANOVA” néven emlegetett. Szerintem patkányfeje volt és az a tipikus nagymenő lehetett. A sejtelmes, kaján mosolya egész nap az arcán ült.

Végül eltelt mellette a nap és kicsöngettek az utolsó óráról. Már mindenki összecsomagolt és ment volna haza, zeneórára, barátokhoz vagy ki ahova akart, de ekkor egy számomra ismeretlen tanárnő robbant be. Valami hirdetnivalója volt. Mindenki körülállta őt, csak én nem és az a fiú…

A tanárnő elmondta, amiért jött és végül mindenki szétszéledt, ő pedig kiakasztott egy lapot a falra. A fiú odament és megnézte, majd lazán kiment a teremből. Engem nem érdekelt, mi van ott, ezért csak kisétáltam onnan. Át a reggelről ismert rideg folyosón és ki a kapun. Az iskola előtt egy udvar volt, amolyan mini veteményeskert. Elmentem a répák, krumplik és saláták mellett (amit mellesleg egy külön kertészcsapat nevelgetett) és kiszabadultam a nyílt utcára. Nagy meglepetésemre várt rám valaki. AZ a FIÚ. Megint a száján ült a saját, megtéveszthetetlen vigyora. Megszólított. Most először hallottam a hangját, nagyon mély és férfias volt, igazán nem illett egy 16 éves fiúhoz.

- Helló! Josh vagyok- és továbbra is mosolygott, de már a szemével is.

- Szia! Én Liza, mit akarsz??- válaszoltam kissé megvető hangsúllyal.

- Én csak- itt kicsit elpirult-… láttad a kiírást? Bál lesz az este.

- És?!?- nem értettem mit akar.

- Tudod… eljöhetnél velem.

- Talán.

Én elfutottam, mert rákvörösre pirultam.

2.fejezet- A bál

A bál a tornateremben volt. Mindenki könnyedén lépkedett a magas sarkújában és csak úgy libbent a sok habos-babos estélyi. Én nem szoktam meg ezeket a ruhákat, így szorongva megálltam a büfének kinevezett asztal mellett. Kerestem a szememmel Josh-t. Nem tudtam, hogy eljön-e, mert nem adtam neki konkrét választ délután. Azt sem tudtam nem hívott-e el egy másik lányt helyettem. Nem különösebben izgatott, amíg meg nem láttam őt a terem másik végén szmokingban és elegáns nyakkendőben, ami látszólag nem volt túl kényelmes.

Ahogy megpillantott felcsillant a szeme és közeledni kezdett. Nem értettem miért kezdett olyan hevesen verni a szívem, hiszem délelőtt a suliban még undorodtam tőle.

Amint odajött és meghajolt, mint valami középkori filmben, kirázott a hideg, majd hirtelen melegem lett és újra fáztam. Megint bennem volt a reggeli érzés: mindjárt elájulok!

Felkért táncolni. Épp egy nagyon romantikus zene szólt. A nagymamám szokta hallgatni. Eddig nem szerettem, de ebben a pillanatban életem legszebb és legodaillőbb zenéje volt.

Lassúztunk. Végig a szemembe nézett, de én inkább a cipőmben gyönyörködtem… Igazat szólva nem akartam, hogy lássa, ahogy elpirulok.

Egész este táncoltunk, csak néha pihentünk egy kicsit. Akkor sem beszélgettünk túl sokat. Engem a „közönség” zavart, őt nem tudom mi.

Már 9 óra volt és a bálnak 10-kor volt vége.

Kimentünk az udvarra, ahol egy kis kivilágított útra tértünk. Sétálgattunk és már-már egyre többet beszélgettünk. Éppp a tavalyi egyiptomi utazásom legviccesebb pillanatánál tartottam, mikor az ujját hirtelen az ajkaimon éreztem, így inkább befogtam. Mélyen a szemembe nézett és közelebb hajolt. Mentolos leheletét az arcomon éreztem. Behunytam a szemem és megkaptam életem legelső, legfinomabb és legjobb CSÓKJÁT.