Mi a kedvenc versetek?

Ady-Őrizem a szemed *-*

http://www.youtube.com/watch?v=wff8JUIJApI&feature=related

József Attila-gyermekké tettél <3

http://www.youtube.com/watch?v=s4rBKvHdJAE&feature=related

Úr Isten annyira gyönyörűek!

Weöres Sándor: Rongyszőnyeg

127

127

Ki minek gondol, az vagyok annak...

Mért gondolsz különc rokontalannak?

Jelet látsz gyűlni a homlokomra:

te vagy magad ki e jelet vonja

s vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,

mert fénye-árnya terád sugárzik.

Itélsz rólam, mint bölcsről, badarról:

rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

Okosnak nézel? hát bízd magad rám.

Bolondnak nézel? csörög a sapkám.

Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;

ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:

mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

József Attila: Nézem a lámpát

Nézem a lámpám. Villamos lámpa.

Fűti egy titkos, rejtett erő.

Tompa árnyékból csillogó élet lesz,

Ahogy belőle fény tör elő.

Nézzétek, milyen megfoghatatlan,

Csupa titok, csupa hatalom.

S mégis, fényével akkor pompázhat csak,

Mikor én, az Ember akarom!

Midőn lefekszem s oltom a lámpát,

Váratlanul azon akadok:

Mi lenne, hogyha többé föl nem gyulna

S örökre sötétbe maradok!

Anno a 7.-es vagy 8.-os fizika tankönyvem előlapjának belsejébe volt beleírva, akkor nagyon megfogott :)

Kosztolányi Dezső: Hattyú kutyám

Hattyú kutyám.

Ülj itt s vigyázz a házra,

te farkasok szelíd, fehér fia,

ős embergyűlölő, kinek a léptünk

álmatlan, éber neuraszténia.

Ne engedd, hogy istentelen lerontsák,

mit szívből, agyból raggatott a kéz.

Hadd álmodozzon pár évig a gazdád

a körbe, mely szűk és bezárt egész.

Kik messze vannak tőlem és igémtől,

ne jöjjenek át soha a falon.

Ott túl úgyis az utca van, az utca,

rokontalan szivemnek borzalom.

Állj a határnál, híven, régi jelkép,

igaztalan világban az igaz,

tiltó szoborként nyúlj el a küszöbre,

fajtám őrzője, bölcs, magyar kuvasz.

Most jöjj ide.

Leckét adok tenéked.

Nyisd rám ködös, rövidlátó szemed,

amelybe jóság és örök gyanú van.

Őrizd a csöndet mindenek felett.

Mard el veszetten, aki megzavarja

s a semmiségről fájón zakatol,

mert énreám még hosszu-hosszu út vár,

s munkás kezembe hittel jár a toll.

Aztán ne haragudj a koldusokra,

kik bámulják, szegények, a kaput,

és a holdfényben állanak soványan,

hiszen azoknak annyi a bajuk.

Inkább figyeld talán az irodalmat,

s ha erre jár nehány sunyi utas,

és meghallod, hogy engemet ugatnak,

légy szíves, és reájuk te ugass.

József Attila: Kései sirató

http://www.youtube.com/watch?v=LNtspfpX1LI