Háború árvája (árvái) c verset keresi az egyik ismerősöm (? )

Talán ez.

Gárdonyi Géza

HÁBORÚ ÁRVÁJA.

Fészekből kiesett madár - a nevem.

És én nem tudom: mi történt velem?

Annyit sírtam, a szám is belefáradt:

Jaj, nem találtam apámat, anyámat!

Az éjjel mégis láttam apukám.

Kard volt kezében, seb a homlokán.

Nézett. Szeméből a könny kiesett.

- Apukám édes, fáj-e a sebed?

- Nem fáj, fiam. Szégyelleném, ha fájna.

De búsít, hogy a hős gyermeke árva.

Ha kenyeret kérsz, van-e aki hallja?

A nyoszolyád tán tüskebokor alja?

Ha sírva fakadsz, ki ölel szívére?

Odaborulsz az országút kövére.

- Apukám, - mondtam, - hát már ez se fájjon:

láthatod, hogy hálok puha fehér ágyon,

Kenyér ha kell egy egész nemzet adja.

S ha sirok, mindig lesz aki meghallja:

bárki is az, ki karjait kitárja,

Krisztus szívére borul minden árva.