Melyik a legszebb magyar vers? Irjatok szerzot is kerlek!

Erre sem lehet adni objektív választ :)

Nekem Ady versei a legszebbek, köztük is a kedvencem az Istenhez hanyatló árnyék.

Tóth Árpád :A fa

Szép Ernő:Én így szerettem volna élni

Babits Mihály:Ne mondj le semmiről

Gyulai Pál:Szeretnélek még egyszer látni

Nekem ezek a Magyar kedvenceim

Radnóti: Két karodban

Két karodban ringatózom csöndesen.

Két karomban ringatózol csöndesen.

Két karodban gyermek vagyok hallgatag.

Két karomban gyermek vagy te hallgatlak.

Két karodban átölelsz te ha félek.

Két karommal átölellek s nem félek.

Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem.

Két karodban a halálon, mint egy álmon átesem.

Azt nem merem állítani, hogy a legszebb, de nagyon szép és szomorú:

Juhász Gyula:

Meghalni...

Meghalni milyen szomorú lehet,

Mikor mienk még mind a kikelet.

Mikor a rózsák legszebb kora van:

Meghalni, elmenni magányosan!

Meghalni milyen szomorú lehet,

Mikor a köd már küldi a telet,

Mikor az őszirózsa oda van:

Meghalni, elmenni magányosan!

Mindegy! Ha nap ég, ha köd borong,

Szomorúak voltunk vagy boldogok,

Későn, korán, - keserű bárhogyan:

Meghalni, elmenni magányosan!

Radnóti Miklós: Nem tudhatom

Nekem ez a leglegleg :)

Hervadt virág voltam valaki polcán.

Kopott régi kabát, ki egykoron melegített.

Fájdalmas könnyként folytam le egy orcán,

Hatalmas faként törtem meg a tiszta jeget.

Szemeimből nem fakul a fény csak fátylat terítettem reá

Én oly későn kezdtem virágozni akár szeptemberben az őszirózsák.

Dühös hurrikán, majd egy üres sivatag,

Tépett lelkű koldusnak egy öreg imapad.

Anyám egyetlen gyémántja,

Apám szemeinek a fénye.

Testvéreim boldogsága,

Egyetlen emberi élet.

Valaki szívét forró tűzként fűtöttem,

Más álmában lidércként züllöttem.

Voltak emberek kik sebzett vadként üldöztek

Nem tudok csak egyet, ne haragudj, de muszáj lesz hármat is :) A szerző ugyanaz.

Erdős Virág

van egy ország

egy népszavazás margójára

van egy ország

ahol lakom

semmi ágán

lógó

flakon

van egy város

ahol élek

ahány test épp

annyi

lélek

ahány lélek

annyi

lom is

utcára tett

fájdalom is

itt egy kiságy

ja de

édi

ott egy ülve

alvó

dédi

kibelezett

öreg szekrény

arcokat be-

futó

repkény

bontott ajtó

kilincs nélkül

földönfutók

bilincs nélkül

áll a posztos

mint a nádszál

bokáig le-

rohadt

lábszár

itt egy szép könyv

ott egy labda

ez még bor de

ez már

abda

nem az összes

csak a nagyja

aki tűri

aki hagyja

aki tűrte

aki hagyta

nem az összes

csak a nagyja

vasárnap volt

ahogy mindig

felöltöztek

ahogy illik

csupa dolgos

derék polgár

egy se ruszin

egy se

bolgár

olyan szépek

hogy az csuhaj

egyik bérlő

másik

tulaj

kitűnőre

szerepeltek

álmukban sem

szemeteltek

nem engedték

hosszú

lére

elindultak a mi-

sére

kukákat se

borogattak

kutyákat se

kurogattak

mise után

leszavaztak

bezabáltak

be is

basztak

pöri volt tán

isler is

jóllakott az

isten is

nem az összes

csak a nagyja

aki tűrte

aki hagyta

aki tűri

aki hagyja

nem az összes

csak a nagyja

rajtam is múlt

rajtam múlt

tegnap kezdő-

dött a múlt

elkezdődött

vége van

borzalom és

béke van

semmi ágán

lógó

flakon

van egy ország

ahol

lakom

nevezd nevén

szolgáld

vakon

ma még bölcső

ma már

vagon

Olvass tovább: [link]