Ki hogyan értelmezi ezt a haikut?

Én így: őt csak a gyermekek, illetve gyermeki lelkületet felnőttként is megőrzők hallhatják -a felnőttek, akikből ez kiveszett, már nem.

Kicsit amúgy a horrortörténetekre emlékeztet: a gyerek halálra rémül a szörnytől, amely gonoszul vicsorog rá, a szülei viszont megszidják, mert nekik az csak a székre pakolt plüssmaci és a téli ágynemű... Na jó, lehet, hogy túl sok Stephen Kinget olvastam... XD

Te hogyan értelmezted? És mi tetszik benne?

Örülök, hogy más is bírja Kinget XD

Egy kicsit tényleg bonyolultan hangzik, de szerintem jó gondolatok. Többek között egyébként azt szeretem a versekben, hogy bizonyos határok között mindenkinek jelethetnek mást. :)

És nagyon szívesen! :)

Szóval újabb feladatot kaptam... XD

Sokféleképpen tudnám értelmezni, de gyanítom, hogy meglehetősen elrugaszkodnék a költő eredeti szándékától XD

Hát te mondtad... XD

Szerintem ebben a versben felszólítja az olvasót, hogy a verset értelmezze, alakítsa át magának úgy, ahogyan "szeretné", azaz egyénisége, ízlése, hangulata, élettapasztalatai alapján.

Te mit mondasz? :)

Ugyanígy gondolom én is! Engem is bosszantott anno, hogy verset csakis a tankönyv szerint értelmezhettünk... Ha mást merészeltem belelátni, kiérezni belőle, hiába volt az logikus és hiába tudtam akár részletekkel is alátámasztani, a tanár nem fogadta el, és persze meg sem indokolta, hogy miért nem. Pedig egyáltalán nem biztos, hogy a tankönyv íróinak értelmezése helyes (pont Mohácsynál lenne a bölcsek köve, akinek még a mondatai is magyartalanok?..) -de ha helyes, attól még létezhetnek más helyes megoldások is.

(Ezzel kapcsolatban mindig eszembe jut az általános iskolai magyartanárom által mesélt történet: egyszer Arany János beült egy olyan irodalomórára, amelyen az ő egyik versét elemezték. A tanár lelkesen magyarázott diákjainak: "Ezzel a verssel Arany azt akarta mondani, hogy ..." -és itt kategorikusan kijelentett valamit. Erre Arany közbeszólt: "Akarta a fene!")

Viszont szerintem a másik véglet (“egy vers akárhogyan értelmezhető”) sem jó, még ha a tankönyvi elemzést megtanulni nem akaró diákok ezt pártolják is -jobb az elemzésben a józan ész határai közt maradni. (Például a "virág" kifejezés egy versben nyilván nem utalhat bármire, hanem szó szerint értelmezve mondjuk ténylegesen egy növényre, elvontabban egy nőre/magára a szépségre/valami törékeny dologra stb, stb., -szóval valószínűleg olyasmit jelent, aminek azért VAN köze a szöveghez. :-)

Tehát szerintem logikával ÉS fantáziával kéne a versekhez közelíteni az iskolában. Számomra az lenne a legjobb irodalomóra, ha elolvasnánk a verset, a tanár mesélne a szerzőről, a mű keletkezésének körülményeiről, meg hogy a szerző mit akarHATOTT kifejezni vele, utána pedig mindenki (aki akarja XD) elmondhatná, hogy ő hogyan értelmezi a szöveget, a tanár pedig előrevivő kérdéseket tenne fel, és csak azt “fordítaná vissza” (érvekkel, indoklással), aki nyilvánvalóan tévúton jár, és nem pedig a tankönyvi/saját elemzését erőltetné azzal a felkiáltással, hogy kizárólag az helyes... (Kedvencem volt, amikor az enyhén sikamlós megjegyzéseiről híres tanárunk közölte az egyik József Attila-vers kapcsán, hogy márpedig a melankolikus, nyomasztó téli tájban a nádas erotikus vonulatot jelent...) XD