Őszinte véleményt kérek versemről! Szerintetek?

Gondolom mindenkiben felmerült már az érzés, hogy menne szépen az útján, de valaki szépen az útjába áll, és elég nehéz eltávolítani onnan. A versem erről szól!

Lávám könnyé készül, de láncra verte egy őr.

Tépi, erőlködik; a fény felé fohászkodik...

A földet sorvaszthatja, virágait onthatja,,

De az acélt, ő fel nem tépheti.

A lánc, mint kalapács, üti velé csak jobban a tőrt,

Akár egy recsegő vityillót, mit szélvihar ostromol, de ő még mindig tűr.

De baltáját a vihar mindaddig belé üti, még meg nem dől.

Útjában gyémántfalak katonáznak, elképeszti, s gyönyörködik,

De a fal untalan büszkén és mostohán dölyfösködik.

Óhajtaná, akkor porrá váltaná e falakat,

De gyávasága sátraz, se a sátrat csak gyengíté ezen erődítmény..