Fogok írni egy művet. Eddig milyen?

Valentine: Mily nemes, bátor gondolat,

Csak össze ne roppanjon ekkora súly alatt! (gúnyosan)

Király: Halál reád!

Valentine: Emelt fővel állnék halálom elébe,

Ha ítéletemet nem egy fennkölt bolond vetné le,

De így, haragját bátran kihívom ellenem,

Mert ha megöl mindenkit, ki egyetért velem

Nem maradna senki eme királyságban

És élvezhetné életét örök magányában!

Király: Elég! Több szót egyet se,

Lógni fogsz: még ma este!

Valentine: Vezessen el, máris! Büszkén halok meg!

De mégis, kérdem, hol a hadsereg?

Hol vannak az őrök, a tisztek?

Hol vannak, kik halálomhoz visznek?

Magában, elveszve, őrülten itt áll,

Azt hiszi magáról, még mindig ön a király?

Király: A nép minden szavamat lesi,

Minden parancsomat azonnal teszi,

Országunk boldog, béke honja,

Nem kell, hogy maga bemocskolja!

Ezért fog meghalni, még mai nap este,

Idétlen tanait a pokolban hirdesse!

Valentine: Béke van, ezt nem tagadom én sem,

De csak mert rám hallgat értelmes népen,

S nem veszi észre, már sokadjára kérdem,

Hogy a király nem ön: én helyébe léptem!

Bár arany koronánk kinevezi még,

Senki sincs már, ki tiszteli nevét!

Rám hallgat a nép, békében kormányzok,

Véget értek a maga hozta rémálmok!