Gitárosok ti vagytok így?

Voltam így én is. Az egyik unokatesóm később elkezdett gitározni, és megkért hogy mutassak már neki valamit. De mondtam neki, hogy előbb ő, és elnézve, hogy ott bénázik, egy kicsit magabiztosabb lettem, és aztán mutogattam mit tudok.

Vagy olyat is csinálhatsz, hogy ha van egy jó cimborád, akkor megkéred, hogy hallgasson már meg, mert szoknod kell a közönséget. És elmondod neki, hogy nagyon lámpalázad van, azért bénázol. Kétszer-háromszor megcsinálod ezt, utána megtanulsz pár "tábortüzes" nótát, amit sokan ismernek az osztálytársaid közül, és eljátszod nekik szünetben. Én mondjuk közben remegtem, meg majd szétszakadt agyomrom a lámpaláztól, de csak így tudod legyőzni, ha szembenézel vele!

Gyorsan túl lehet lenni ezen.

ezt ismerem.. Sokkal nehezebb egy-két rokonnak, barátnak előadni valamit, mint egy 100-200 fős csoportnak!

Talán azért, mert sok személyes szál kötelékként hat, nem tudok úgy belemélyedni az alkotásba...

úgyhogy , próbáld meg, és egy idő után az egy-két rokonnak, barátnak való gitározás is jobban fog menni, mert megérzed, hogy mindegy, ki figyel, neked zenélés közben csak a zenére kell figyelni. : )