Lehet, hogy az iskola rossz szemléletet tanít?

Hát, ennek a típusú művészetnek szerintem, amiről beszélsz, nem elsődleges célja, hogy értelme legyen. A képek nagy része a műértő közönséghez szól, azokhoz, akiknek megvannak a "kódolási eszközei" ahhoz, hogy megértsék a művet. Ha a közönség nem érti a képeket, az nem az alkotó "hibája". Tudok ajánlani ehhez neked irodalmat, ha érdekel. :D

Amúgy ismerem a példákat, mármint a célját, de nekem igazából egyik kép sem tetszik. :P

Persze. :) Nem olyan könnyűek, de mivel ezt tanulod, szerintem neked nem lesz nehéz. Bourdieau elég jó. :)

Bourdieau: A művészeti észlelés szociológiai elméletének elemei

Adorno feat. Horkheimer: A kultúripar. A felvilágosodás mint a tömegek becsapása

Griff, Mason (1978 [1970]): Hogyan toborzódnak a művészek, és hogyan nőnek bele a szerepükbe?

Greenberg, C (1978 [1939]): Avantgarde és giccs.

Bourdieu, Pierre (2005 [1992]): A megértés megértése. A tiszta esztétika keletkezéstörténete.

Ugyanezt éltem meg én is gimiben, csak a zenével kapcsolatban.

Kövezzetek meg, de én érzek ebben egyfajta sznobizmust. Szerintem sokszor a szerző/alkotó sem érti, minek is csinálja, amit csinál.

Adj magadnak néhány évet. Addig ne ítélj, csak gyűjtsd az információkat, elemezz, próbáld meg a fejedben elhelyezni a gondolataid.

Idővel döntened kell: kiszolgálod a köz igényét - vállalva ezzel azt, hogy sok szakmabeli lenéz, vagy magad is absztrakttá válsz - vállalva azt, hogy soha nem leszel ismert, gazdag.

Én nem tudtam dönteni, elhagytam a pályát, ma már csak magamnak vagy családi körben, barátokkal zenélek. És sokat gondolkozom ezen a kérdésen.

Egyelőre ott tartok, hogy azt hiszem, nincs helyes válasz.

Nekem az első kép sokkal jobban tetszik :)

23/L

Ahogy a zenében, úgy a képzőművészetben is ott a mainstream - valamelyik irányzat elhúz, erre az összes többi követi. Mint ahogy mostanában csak RnB-t hallasz a rádióban. Rohadt idegesítő. Azok a zenészek, akik eddig akár népzenés, akár sima pop zenét csináltak, most kénytelenek áttérni a hip hop-ra. Nem is értem, miért, hiszen a többi irányzatnak is bőven lennének követői. Ugyanez van a művészetben is. Most az absztrakt a menő. Már nem tudsz olyan kortárs festőt mondani, aki szépen festene. Az absztrakt tényleg tök jó, ha érted, érdekes, meg minden. De néha csak arra vágyom, hogy bemenjek egy kiállításra, és szép tájképeket nézzek, vagy hasonló. Szép képeket, mindenféle mellékes jelentés nélkül.

Az absztrakt irányzatot már annyira túllihegik, hogy az már unalmas. Vannak érdekes dolgok, de az firkálmányokat nem veszi be a gyomrom. Gimis tanárom szokta mindig bizonygatni, hogy ezek a festők tudtak ám festeni, csak nem ez volt a lényeg, és ezt neki el is hittem. De azért arra kíváncsi lennék, hogy a mai festőkre ugyanezt rá lehetne-e mondani.

A volt rajztanárom is mindig ilyeneket alkotott, és elvárta tőlünk, hogy engedjük szabadjára a fantáziánkat, legyünk mi is szabadok stb. Csináltunk is mindenféle hülyeséget. A végeredmény? Borzalmas. De senki nem szólhatott egy szót sem, mert művészi szabadság így meg úgy. Miután befejeztük a művet, csak azután kerestük az értelmét. Túl nagy lett a nőalak segge? No, akkor az szimbolizálja a termékenységet!

Azt hiszem, egyeseknek nehezebb odafigyelni és precíz munkával megfesteni a valóságot úgy, ahogy van.