Ha valaki regényt ír akkor fel szokta a vázolni valahogyan magának vázlatban a cselekmény szálait, a szereplők névsorát és egymáshoz való viszonyát vagy csak írja ahogy az eszébe jut és kész?

Író vagyok, több könyvemet is kiadták már.

Az írásnak kettőféle megközelítése van: a tervező és a felfedező. Vannak írók, akik szeretnek mindent előre és pontosan megtervezni (pl. G. R. R. Martin) és mások, akiknek van egy ötlete, majd elkezdik és meglátják, hova vezet az út (pl. Holly Black). Én inkább az utóbbi vagyok. Felmerül bennem egy ötlet, majd ahogy el kezdem írni azt, egyre inkább kibővül és kikristályosodik. Nem szoktam külön leírni, hogy ki kicsoda és milyen viszonyban vannak, mert felesleges, úgyis emlékszem rá.

Az #1-es ott téved, hogy nem lehet egykalap alá venni a művészeti alkotásokat, hiszen azok megvalósítása igencsak eltérő. Egy festmény vagy szobor elkészültét sokkal nehezebben kijavítani vagy átszerkeszteni, így egy nagyobb tervezés is előzi meg. Ellenben az írásnál vagy zeneszerzésnél könnyű javítani, így nem is ritka, hogy valaki egy ötlet alapján belevág, majd megnézi, mire jut vele. Ez pedig nyilvánvalóan nem butaság, hanem egy másik fajta megközelítés.

ma 12:58

Akkor nevezzük más esztétikai szintnek, ha úgy jobban tetszik :) Nem lehet úgy nekiállni értelmezhető prózának, hogy nem tudod előre, milyen irodalmi eszközökkel lehet a legjobban kifejezni a témáid.

De én nem vagyok író, lehet, hogy lehetséges, csak engem kikészítene, ha ezerszer újra kellene írni mindent, mert menetközben jövök rá, hogy pl. E/3-ban kellett volna írni.

#3

A más esztétikai szint továbbra is egy téves megközelítés. Dehogynem lehet, legfeljebb a végén több szerkesztést igényel, hogy biztosan nem ment-e sehol félre a dolog, de ez a művészeti értékből semmit sem von le. Stephen King, Neil Gaiman, Anne Rice, Brandon Sanderson, Charles Dickens, Mark Twain és sokan mások mind olyan felfedező írók, akik legtöbbször a vég megtervezése nélkül, egy-egy ötlet alapján kezdtek bele am történeteikbe, amik aztán nem csak értelmezhetőek, hanem kifejezetten nívósak és népszerűek. A cselekményt sokszor alakították az író életében történő események. Mary Shelley Frankenstein-ét is nagyban befolyásolta, hogy az írónő éppen hol utazott és abból mit vinne bele a történetbe is.

Igen, nem vagy író, nem is kell annak lenned. (Mondjuk akkor nem értem, hogy miért válaszolsz egy ilyen kérdésre.) Majd az adott író eldönti, hogy neki mely módszerek válnak be, aztán te eldöntöd, hogy a végső eredmény (aminek nem ismered az elkészülési menetét) mennyire tetszik.

Még a festészetben is van példa olyan festészeti stílusra (impresszionizmus), ami nem igényelt megelőző tervezést, hanem úgy alkottak, ahogy ott a pillanatban jól esett és az alapján, amit ott láttak. Később talán szerkesztettek rajta, de az sem volt általános. Ennek ellenére kétlem, hogy bárki kétségbe vonná Monet, Renoir vagy Degas művészetének szépségét és minőségét.

#5

Az író, aki ír. Nyilván az már egy másik dolog, hogy az adott írását hogyan és mennyi emberhez juttatja el.

Ha nem tudod, hogy hogyan tovább, akkor nyugodtan tedd félre. Rengeteg dolog hozhat inspirációt, jön ez magától, természetes. Mondjuk a válaszod alapján szerintem neked inkább a naplóírás segítene (azt is lehet hosszas, kiforrott formában tenni), elvégre tulajdonképpen a saját életedet írtad le és attól várod a folytatást is.