Mit gondoltok a versemről? Tetszik?

Miért mondanának halotti beszédet valakiért, akit már régen eltemettek?

Egyébként formailag elmegy, de nagyon közhelyes.

Habár szakmai véleményt nem mondhatok, de megpróbálom a lehető legjobb tudásom szerint összeszedni a véleményem.

Szótagok alapján ez egy szabad vers, egyébként meg ha nem szabad verset szeretnél írni, hanem valamilyen más formában, akkor a szótagokra oda kell figyelni.

Látjátok feleim, mik vagyunk?

Bizony por és hamu vagyunk

Fele barátunk rég a sírban fekszik

Felette a világ mindenen veszekszik

A helyesírás rendben van, a felebarátunk egybe írandó. Az első két sor jól megteremti az alaphangulatot; talán jobban ki lehetett volna fejteni, hogy a felebarát fölött miért is veszekszenek annyira.

Mely szép s jó dolog, az csak rothad

Nincs olyan lehetőség, hogy kimondjad:

Elég volt! Ez már a vég!

Ide a türelem már nem elég!

Egész jó, viszont ha vérpezsdítő, lázító, petőfis sorokat akarsz írni, igyekezz felszólítást alkalmazni.

A világ egy görbe tükörbe néz

Melynek legfőbb része lett a pénz

Hová lett az erkölcs? Hová a józan ész?

Miért ilyen sok a gyáva? Hol van egy merész

Ember, ki rendet tesz a világban

Ki tudja, hogy a békesség hibátlan

Lehet, hogy az erkölcs jelöltje

A föld alatt nyugszik, egy fejfa fölötte

Nagyszerű! A faggatozós, kétségbeesett kérdések pont a kellő hangulatot teremtik, a bánatosból átlépünk az ingerült, dühös érzelmekbe. Az erkölcsös ember szomorú sorsát lefestő utolsó sor a kedvencem az egész versben.

Húsát már rég bogarak fogyasztják

S csontjait a tüzek elhamvasztják

S bizony a tűz után nem esik jól a bor

Mert mi mind ezek vagyunk: hamu és por

Drámai vég, gratulálok! Csak így tovább!