Vélemény erről a versről? (lehet még átírom)

Megcsillant szemében, mint tó vizén a nap, az élet

Nem felejtem, miként nézett

őszintén rám, s először

Oy sok emlék most rám tör, rövidke kis időnkből

Adni tudok, tudtam eddig is, ám csakis bánatot

Kértem én sok bocsánatot,

kaptam, mindig érdemtelen

Folytattam szüntelen, mint ki szeretni képtelen

Egy pillanat csak, vagy tán annyi sem, annak a műve

Önző lelkem nincs kihűlve,

Hihettem azt, hogy sosem volt

Ő reám mosolygott, hisz néki örömet hozott

Könnyelmű voltam, bíztam sorsban: átkom metört ugyan

Ám vagyok, ki eddig voltam,

Pillanat csak, tán annyi sem

Tó fenékre csillogását, mélyre süllyesztettem.