Leírnátok nekem a kedvenc verseitek címét?

Nem tudom, mennyire humoros és lányos(am. lány vagyok), de nekem Hans Arp - Opus null c. műve a fav :)

17/L

Itt van megzenésítve --> http://www.youtube.com/watch?v=V5TjMt-w910

És a vers -->

Hans Arp - Opus null

Vagyok nagy Hímnősemleges

a rigorózus regiment

az ózonszár a prima Qua

és az anonim egyprocent.

Vagyok a P. P. Tit. s a Po

kürt melynek nincs lyuk-belseje

a Herkules-fölszerelés

a jobb szakács bal lábfeje

Vagyok hosszú léthosszuság

méhben századik értelem

teljes Ágoston kit borít

világos cellulóz-köpeny.

2.

Sötét koporsóból vonul

kop-kop-kop-koporsó körül.

Rí elülső felével és

gyászfátyolában elmerül.

Fél karmester fél bűvölő

diktál hegymászóbottalan

kalapján zöld pofát visel

s a kocsis-bakról lezuhan.

Bútorozott állványrul így

löki le a gettóhalat.

Kétszer kettő három felé

kocka-kapcája szétszakad.

3.

Önmagával egy-körben ül.

Testével ül a kör maga.

Egy zsák egy álló fésüvel

neki díványa s asszonya.

Ön-teste önnön zsákja is.

A Bólből s bal bőre van.

Tik-tak tip-top test mely saját

az arájából kizuhan.

Sziklájából mint súly röpül

saját zsákban saját ara.

Saját test - körből mely saját -

frakkból díványként hull oda.

(Weöres Sándor ford. )

Hát humoros vers nem jut eszembe, de nekem ez a három a kedvencem:

Paul Verlaine: Őszi sanzon

Ősz húrja zsong,

Jajong, busong

A tájon,

S ont monoton

Bút konokon

És fájón.

S én csüggeteg,

Halvány beteg,

Mig éjfél

Kong, csak sirok,

S elém a sok

Tűnt kéj kél

Ó, múlni már,

Ősz! hullni már

Eresszél!

Mint holt avart,

Mit felkavart

A rossz szél...

Tóth Árpád : Körúti hajnal

Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még

Üveges szemmel aludtak a boltok,

S lomhán söpörtek a vad kővidék

Felvert porában az álmos vicék,

Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok.

Egyszerre két tűzfal között kigyúlt

A keleti ég váratlan zsarátja :

Minden üvegre száz napocska hullt,

S az aszfalt szennyén szerteszét gurult

A Végtelen Fény milliom karátja.

Bűvölten állt az utca. Egy sovány

Akác részegen szítta be a drága

Napfényt, és zöld kontyában tétován

Rezdült meg csüggeteg és halovány

Tavaszi kincse : egy-két fürt virága.

A Fénynek földi hang még nem felelt,

Csak a színek víg pacsirtái zengtek :

Egy kirakatban lila dalra kelt

Egy nyakkendő ; de aztán tompa, telt

Hangon a harangok is felmerengtek.

Bús gyársziréna búgott, majd kopott

Sínjén villamos jajdult ki a térre :

Nappal lett, indult a józan robot,

S már nem látták, a Nap még mint dobott

Arany csókot egy munkáslány kezére..

Szerelmes vers

Hegyes fogakkal mard az ajkam,

Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,

Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.

Harapj, harapj, vagy én haraplak.

Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,

Csak szép játék vagy, összetörlek,

Fényét veszem nagy, szép szemednek.

- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.

Úgy kéne sírni s zúg a vérem,

Hiába minden álszemérem,

Hiába minden. Ölbe kaplak:

Harapj, harapj, vagy én haraplak!