Létezik "kosztümös" színház?

Amióta liberalizálták, globalizálták, azóta már szereplő egyéniségek sincsenek, nem hogy klasszikus színház a darab korabeli jelmezben.

Mindent lefaragtak, redukáltak, a színész csak egy díszlet elem.

Anno először a színészt nézted a plakáton, nem a rendezőt.

A Bessenyeire, Sinkovitsra, Agárdyra, Tolnayra, Bástira, Ruttkaira, Latinovitsra, Kernre, Mensárosra, Márkus Lászlóra, stb. mentél, vettél jegyet.

Ma már a színészek arcát, nevét sem tudja megkülönböztetni az ember, mind egy kaptafára választják.

A darabokat erőszakoltan aktualizálják, ordítoznak a színészek. A rendezői színház a rendező agymenéseit szolgálja, nem a darab mondanivalóját, lényegét, s nem hagyja a színész egyéniséget kibontakozni.

Így lett kellék egy Básti Juliból, Udvaris Dorottyából, Nagy-Kálózyból, utóbbi igazi kosztümös színdarabra, filmre vágyott. Hát kapott a férjétől egy Kossuth kifli című gagyi ámokfutás rakás szert.

Szóval ne álmodozz róla.

Az “avangard” nemcsak a színpadot, a színészt, hanem a darabot, a lelket-szellemet is lecsupaszítja.

S végül lesznek tangában szaladgáló kisfiúcskák a színpadon.