Mi a véleményetek erről a versről: Johan-Ludvig Runeberg: PAAVO GAZDA?

Fent a saarijärvi ősvadonban

élt fagyos tanyáján Paavo gazda.

Küszködött, égett kezén a munka,

ám az Úrtól várt földjére áldást.

Gyermekével s asszonyával élt ott,

kínnal szerzett gyér sovány-kenyéren,

árkot ásott, szántott és vetett s várt.

Megjött a tavasz, a hó elolvadt

s hólé elsodorta fél vetését;

jött a nyár, jégzáporok zuhogtak

s a ringó vetés felét lezúzták;

ősz jött s elfagyott, mi megmaradt még.

Haját tépve jajgatott az asszony:

„Paavo, Paavo, átokvert öreg te,

koldusbot vár: elhagyott az Isten:

rossz koldulni, - éhenhalni szörnyűbb”.

Paavo, kézenfogva asszonyát, szólt:

„Megpróbál, de el nem hágy az Isten.

Felerész fakérget tégy a lisztbe,

én ezentúl még több árkot ások,

ám az Úrtól várom majd az áldást”.

Felerész kéreg sült a kenyérbe,

kétszer annyi árkot vájt a gazda,

juha árán vett rozsot, vetett s várt.

Megjött a tavasz, a hó elolvadt

s megmaradt: vetés és porhanyó föld;

jött a nyár, jégzáporok zuhogott

s a ringó vetés felét lezúzták;

ősz jött s elfagyott, mi megmaradt még.

Haját tépve jajgatott az asszony:

„Paavo, Paavo, átokvert öreg te,

haljunk meg, hisz elhagyott az Isten!

Rossz meghalni, ámde élni szörnyűbb”.

Paavo, kézenfogva asszonyát szólt:

„Megpróbál, de el nem hágy az Isten.

Kétszer annyi kérget tégy a lisztbe,

én meg duplaszéles árkot ások,

ám az Úrtól várom majd az áldást”.

Kétszeres kéreg sült a kenyérbe,

duplaszéles árkot vájt a gazda,

marha árán vett rozsot, vetett s várt.

Megjött a tavasz, csordult a hólé

s ár nem vitt el sem vetést, se földet;

jött a nyár, jégzáporok zuhogtak

s a ringó vetést le nem tiporták;

ősz jött, ám a fagy távol maradt és

sarlót várt a hullámzó arany-dísz.

Paavo gazda térdre rogyva mondta:

„Megpróbál, de el nem hágy az Isten”.

Térdrehullt az asszony is, míg így szólt:

„Megpróbál, de el nem hágy az Isten”.

Agg társához szólt szelíd mosollyal:

„Paavo, Paavo, kapj sarlóra vígan,

felvirradtunk boldogabb napokra,

sutba dobjuk most már a fakérget

s étkünk tiszta rozsból sült kenyér lesz”.

Paavo, kézenfogva, asszonyát, szólt:

„Asszony, asszony, elbuknánk a próbán,

éhező testvért ha cserben hagynánk:

Felerész kérget süss a kenyérbe:

elfagyott a szomszédunk vetése!”