Csak szerintem eszméletlenül csúnyák Sávolt Karolina festményei?

Jelen, most néztem utána, kiemelkedőnek látom, nem mellbevágóan, de olyat nyilván nem találsz minden nap. Gusztustalan, hogy azért lincselik páran, mert kinek a kije. Nyilván a zavartalan alkotás előfeltétele egy minimális jólét, és a szülő felelőssége hatalmas nem csak szellemi értelemben, de anyagiban is, mitől lenne ez másképp? Az is nyilvánvaló, hogy azok körében, akiktől minden tekintetben távol áll ez, értéktelen már maga "a művészet" is, mint fogalmi massza, a sok léhűtő dologtalannal meg a semmire se használható úgynevezett munkáikkal, ami előtt szinte hivatalból értetlenül áll, aki két kezével gyönyörű lambdaszonda kábeleket alkot nap mint nap, vagy legalábbis egy lépést elvégez párezerszer belőle egy-egy műszak alatt... Onnan mi látszik ebből szerinted? Meg se engedi magának, hogy befogadja azzal együtt, hogy 13 éves az alkotó, egyetlen képe is óriási projekt lehet, és már felfedezel kialakulóban levő konkrét stílusjegyeket, köztük utóbb azt a kaotikus félharmóniát a kompozícióban, ami vagy zavar, vagy csak nézed tovább, miközben indokolatlan geometriák pofátlankodnak elő a háttérből folyamatosan. :) Érdektelennek nem mondanám azért, csak tudnod kell elvonatkoztatni.

Rólam annyit kell tudni, hogy leginkább zenével foglalkozom, teljesen hobbi, mostanában iszonyú keveset és semmi rendszer benne, de folyamatosan alkotó módban vagyok, örülnék én is nagyobb szabadságnak. Rajzból sose voltam túl jó, inkább perspektívában voltam kimagasló, de csúnyán írok és csúnyán rajzolok, technikailag nem érdekel az egész.

Így 40 fölött megértettem, hogy amik történnek, nem véletlenül történnek, ezüsttálcán érkező figyelmeztetések és tanulságok a szenvedéseink. Az alkotásról magáról hamar megéreztem, hogy önmagában semmi köze a körülményeidhez, az már csak a folyamat és az eredmény, ami szólhat a körülményeidhez társuló dolgokról is, de nem szükséges ez, valahol emberfeletti maga az alkotó "energia" bennünk. Amikor bárki alkotását befogadom, ez előtt tisztelgek, nem mérlegelem, kinek a kije, nem vakítom magam a saját magam által kőbe vésni igyekezett agymenéseimmel, nincsenek is ilyenek egy ideje. Így, nyitott szemmel már ígéretes a lányka, nem hinném, hogy bármi miatt is igazságos lenne azt a mérhetetlen mennyiségű szart zúdítani a nyakába, amit itt egy-két görcsbe rándult lelkű igénybajnok olyan nagy ügybuzgalommal lezavar rendszeresen. Nem én vagy Sávolt izé jár jól, ha nem vakítjátok magatokat, hanem legelsősorban ti. Senkit nem érdekel, hogyan vered át magad épp az életed legszebb oldalát tekintve (legalábbis ami maradt belőle), maximum a megnyilvánulásaid verik a biztosítékot olykor. Ne hidd, hogy a magas lóról beszélek, a mai napig kapom magam ugyanezen, tényleg folyamatos tudatosítást kíván, hogy legalább megritkuljon. Onnan jövök, ahonnan te.

A kislány képeit külföldön is milliókért veszik. És láss csodat, alapítványt tett belőle, és a tehetséges gyerekek rajztanulását támogatja.

Zseniális tehetség, amúgy sportban is. Az egész család.

Nyugodtan elnézheted azt a “fogyatékosságát”, hogy az apja kiváló szakember lévén most államtitkár.

Nem ő fogta az ecsetet, hanem a lánya. Szakemberek állapították meg a tehetségét. Nem sablon mikiegeret meg erdei szörnyet rajzol. Ott vannak az anatómiailag is korrekt portréi is.

Időnként születnek zsenik. Nem biztos, hogy csak ezzel fog foglalkozni, sőt. De az igen, hogy művelni fogja, míg él. És az is, hogy el fog jutni egy sokkal magasabb, egyéni szintre, ami nem 3 pacni lesz, meg számítógéppel sokszorosított, átszínezett performansz, se nem fekáliával bekent Krisztus, és nem falra ragasztott banán.

Elsőre nekem Vasarely re hajazott, de

#18: Ne haragudj, de a válaszodban minden elhangzott, ami lehet, hogy önmagában igaz, csak éppen a kérdés szempontjából teljesen irreleváns.

> Valószínű ennek a kislánynak nem nagyon kell bürokráciával szembenéznie családja jóvoltából.

Ez erősen valószínű.

> És nem az apukája vesz neki festéket, hanem az irreálisan beárazott milliós nagyságrendű bevételeiből szerintem valahogy telik neki rá.

Így vagy úgy, mégiscsak telik rá, míg másnak – akinek hasonló módon lenne hozzá tehetsége – nem telik rá. Ja, ez nem éppen igazságos, csakhogy a kérdés szempontjából tulajdonképpen ez irreleváns.

> Sajnos ez nem az a sztori, hogy a kislány elkezdett festegetni, aztán kiderült hogy olyan szinten aranyat ér minden ecsetvonása hogy még díszes aranykeretet is igényelt

Nem az volt a kérdés, hogy aranyat ér-e. Nem gondolom azt, hogy aranyat érne. Az „eszméletlenül csúnya” és az „aranyat ér minden ecsetvonása” két véglet, ami között van egy skála, amin el lehet helyezni egy alkotást (feltéve ha valaki nem csak végletekben képes gondolkodni).

> Hanem arról szól hogy a korrupt eltorzult (érték)rendszer a művészi éterben is mennyire dominál.

Lehet, hogy sok dolog szól erről, amiről érdemes is lehetne beszélgetni úgy általában (valahol máshol), csak éppen a feltett kérdés nem erről szól. A kérdés az volt, hogy a lány – legyen akárki fia–borja – amit a vászonra felvisz festéket, az milyen alkotássá áll össze, „eszméletlenül csúnyává”, vagy valami mássá. Márpedig ez a kép ( [link] ) is már fél fokkal jobb, mint az „eszméletlenül csúnya” (még nehéz lenne mély művészi értéket találni, de legalább nem kelt azonnal hányingert), a lánynak a képei ehhez képest meg azért néhány skálafokkal esztétikusabbak, és még némi mondanivaló is felfedezhető rajtuk.