Akik szeretik az elvont művészetet ( könyv, zene, film, stb ) azok maguk is elvont személyiségek, vagy ez csak általánosítás?

Többségük szerintem igen.

Én úgy néztem mindig drogos vagy elvont filmeket hogy sosem drogoztam például, meg nem sok közöm volt félrement életekhez. Az emberi történetek, társadalmi problémák érdekeltek mindig. Túlzottan elvont embernek nem tartom magam, csak más dolgokat és máshogy nézek/látok mint egy átlagember, el tudok vonatkoztatni mindentől, talán ez az elvontság, hogy nem csak egy egyértelmű happy dolgokban érzem a szépet és jót, hanem nagyon sok olyan dologban is amiben más nem.

Nem feltétlenül.

Nagyon szeretem az elvont filmeket, az elvont műveket, olykor még az elvont zenét is.

(Ahogy a férjem nevezi "beteg filmek vagy beteg zenék" 😅)

Mindemellett egy optimista, vidám, nyitott személyiség vagyok.

Talán ami szerintem eltér az átlagtól, az a fantáziám,a gondolkodásom.

Az elvontság ilyen értelemben a művészetek mélységeinek felfedezéséről szól a felszínes mainstreammel szemben.Ez sokkal összetettebb lelkivilágra utal és legfőképp tisztletre nevel mert a művészet mindig szenvedésből(jó és rossz értelemben) fakad.Meg ugye a fantázia megléte feltétlen szükséges,hogy ahelyett,hogy megelégednénk a "szépség" egyetlen arcával,inkább kutatjuk a "csúfság" millió változatát a felszín alatt.

Rám is azt mondják,hogy ha valaki csak 1 másodpercet eltöltene az elmémben,az ővé elborulna😀.

Hozzáteszem nem nagyon lennének ilyen kategóriák ha az oktatás értő,igényes "művészetéhséget" oktatna.

Sokat változott az "elvont" fogalma az utóbbi pár évtizedben. Egy csomó harminc-negyven éves film, zene stb. a maguk idejében nem számítottak különösen elvontnak, de a mai közönség már annak tartja.

Megváltozott a gondolkodásunk a művészetről, ebben szerintem az amerikai mainstream popkultúra a ludas.

Nagyon egyetértek #4 véleményével, hogy ez az "elvont" gondolkodás valamennyire tanulható-tanítható lenne, és kellene is vele foglalkozni.

De sajnos inkább azt látom, hogy a művészetek ma a "haszontalan" kategóriában vannak, összemosva a szórakoztatással. Aminek nincs számszerűsíthető, monetizálható értéke, az nem hasznos. Gyakran említem erre azt a példát, hogy a "Megb*sztam ezt a kis gádzsit" című "dal" a youtube számára értékesebb, mint Mozart bármelyik műve, pusztán azért, mert több rajta a megtekintés azaz több bevételt hoz. Ez komoly értékrendi válság, és nagyon az elvont gondolkodás ellen hat.