Mi a véleményetek a versemről?

toxik

igen?

lehet.

élhetek

veled,

ha akarod.

nyújtsd a karod

és megérted.

csak miattad s érted

vagyok boldog.

nem vagyok boldog,

de boldognak nézek ki,

s ha valaki

észreveszi

megdícsérem.

gratulálok

senkinek.

élhetek,

de minek?

változik valami,

ha én azt szeretném?

nem.

nem bírja ezt már az elmém

sem.

elvész

a művész.

szegény liheg.

brr, kiráz a hideg

ettől az élettől.

sebtől

sebzik

a sebtapasz.

,,panasz-

kodsz?”

jajj, nem, dehogyis. bocsánat.

az élet nem árthat

senkinek.

én hiszek.

isten mindent

lát.

a hatalmak nem vernek

át.

minden valódi.

mi is valódiak vagyunk,

csak én olyan régi módi.

de ha ezzel szabályt szegek

én egyből felkelek

nosztalgikus álmomból.

leszokom a drogról,

de nem ilyen elesdé féléről,

hanem a mélyről

jövő áradások drogáról.

pl. egy lányról,

s helyette más lányra szokom rá.

ki gondolná,

hogy bolonddá

tehet bármi?

legalábbis, ha úgy áll fel nekem kimegyek az esőbe ázni,

s akkor azt mondják bolond vagyok.

ok.

inkább leszek különleges bolond,

mint unalmas bolond.

szerintem okos ember nincs,

mert akkor megtudnák mondani,

hogy hol vagyunk s mit keresünk itt.

mármint itt a földön és az univerzumban.

ha már itt tartunk mi az az univerzum?

valami nagyobb, megnevezetlen

univerzumban levő múzeum?

szerintem nagyon félelmetes.

érdekes,

hogy egy átlag ember nem gondolkozik ezen.

na jó a nasa meg ezek foglalkoznak vele,

de ők inkább tudományasan

s mégsem tudnak semmit.

szerintem tévhit

minden amit valóságnak hiszünk.

kicsinylünk

el.

a mi agyunk már képtelen

feldolgozni ezt a sok rejtelmességet.

ez most a keserves jelen,

melyben egy ember élhet,

s ki tudatlan élvezi is,

mert nem gondolkozik azon,

hogy ki lehet az a fazon,

aki irányít minket.

és nemsoká jön a végső

küzdelem. fülsértő

szirénák ordítják majd a bajt.

tankok lazítják a talajt,

s mi mint az egér a hátsó

kertben építünk odút,

ha megtudjuk, hogy a nato

kitörte a világháborút.

s akkor sötétül be szívünkben a környék,

ha a fél katonaságot megölték,

s jön majd postán, hogy vonuljunk a frontra.

borult lesz az ég, fújnak majd a szelek,

s mi ott leszünk majd szaros gyermekek

kezünkben fegyverrel,

testünkön sebbel.

ameddig lehet rejtözkődünk,

s ahogy tudjuk mentjük majd magunk.

őszíntén nem izgat az sem ha győzünk,

s nem számít az sem ha meghalunk.