Miért tartják a klasszikus zenét a legmagasabb művészetek egyikének? Számomra ez teljesen érthetetlen, lásd alább.

"Ha valakiben nem jönnek létre érzelmek klasszikus zene hallatán, annak kár magyarázni, ott valami hibádzik a teremtésnél."

Teljesen félreértitek a meglátásomat és a kérdésemet. Pedig igyekeztem nagyon kifejteni. Nem mondtam, hogy nincsenek érzelmek, azt mondtam, hogy a zene inkább egy képhez hasonlít, amire ránézel és élvezed. De még a kép is komlexebb szerintem, mert ott ülhetsz órákat és vizsgálhatpd, gondolkodhatsz, élvezheted. A komoly zene időben lokális pillanatok sorozata, nem igazán gondolkodsz rajta és nincsenek időbeli összefüggések nagyon benne. Mindig lokálisan élvezed, hagyod az érzékeidet élvezkedni, de ez számomra az érzékek alantas kiszolgálása, nem több mint egy pornó. Jó érzés, a pornó is az egyeseknek. Tudom drasztikus a megfogalmazásom, de próbálom érzékeltetni, hogy tök más mint minden más művészeti ág, és érvek és szempontok mentém mondom, hogy szerintem mindegyik jobb nála a felsorolt érvek alapján. Indokoljátok meg, hogy miért nem. Remélem érthetőbb voltam.

""random lokális élmény" ???

Ezzel a gondolkodásmóddal hallgass mondjuk Kacor Ferit -vagy valami hasonló kaliberű "művészt"- és megoldódnak problémáid. :D"

Gondoltam érthető a szövegkörnyezetből, de akkor ezt is ki kell fejtenem. Matematikai/információelméleti értelemben gondoltam, és nem extrém értelemben. Minden élvezhető művészet, főleg a zene területén sztochasztikus fraktálszerű, vagyis se nem megjósolható, se nem random, de jól meghatározott frakvenciákkal leírható probabilisztikus eloszlást követ. Nem véletlenül, ez az élet minden területére, magára az életre is igaz, lásd komlex alkalmazkodó rendszerek a matematikai káosz szélén című témakört. Ha determinisztikus és megjósolható lenne, vagy teljesen random, az nem lenne semennyire élvezhető, a kettő között van az érdekes. Viszont a film, a könyv, a színház sokkal több érdekes összefüggést tartalmaz, mint egy komoly zene, amiben van egyfajta statisztikai eloszlás, ki is mérhető, lokálisan is szabályokat követ, de hogy 5 perc múlva mit hallasz majd, az szinte random is lehet, attól ugyanolyan jó érzést fog adni.

"Nem kéne összehasonlítani olyan dolgokat, amiknek semmi köze egymáshoz. A filmek például nem tudom hogy jönnek ide. Teljesen más műfaj."

Nem én hasonlítom össze, hanem azt veszem észre, hogy a komoly zenét mindenki a legmagasabb kiltúrának tartja, miközben én érveket látok, amik alapjén inkább a legalacsonyabb, és eddig egy érvet sem láttam arra, ami az ellenkezőjét erősíti. Az egyetlen érv, ami elhangzott, hogy impressziókat kelt, és arra jó, ez csak erősíti, amit mondtam, és impressziót kelteni az összes többi műfaj is tud, viszont sokkal magasabb tudást igényel ez szerintem más műfajoktól, mert zenével könnyő, mert az agyunk úgy van berendezve, hogy a zene, a hangok nagyon elemei érzelmekkel vannak összefüggésben, stimulálni tudjék őket, ezért azt gondolom, hogy minden más műfajnak sokkal nehezebb dolga van, éppen ezért a többi műfaj kéne a csúcs legyen, és a zene az alap, ahogy egyébként a filmeze is egyfajata alap, amiről elindulunk, ami csak kiegészítő.