Nagyon gáz, hogyha nem tudok fotórealisztikusan rajzolni?

Semmi értelmét nem látom a fotorealisztikus rajzolásnak, szóval nem.

Nagy gáz ha nem tudok rajzolni?

Nagyon gáz, hogy ha nem tudok eiffel tornyot építeni?

Szerintem a fotórealisztikus rajzolás túl van tolva. Lemásolni egy fotót, úgy rajzolni, mintha fotó lenne lehet, hogy technikailag érdekes, de tartalmilag csak akkor, ha beleteszed önmagad. Úgy értem, hogy például van egy srác, aki fotórealisztikus pokémonokat rajzol. Ez ugye azért tuti, mert maga a Pokémon rajzstílusa animés, illetve pixelart vagy ha mondjuk olyan dolgot rajzolsz le ebben a stílusban, ami nincs, mondjuk elfeket, törpöket, de nem a meglévő filmes, gaming designt másolod, hanem sajátot alkotsz. Viszont az egy az egyben lemásolt színészeket ábrázoló rajzok semmilyenek. Pár hét gyakorlással, idővel és türelemmel olyat bárki tud, mögöttes tartalom nélkül. Egyik volt évfolyamtársam mondogatta, fotóról másolni a művészet halála. Szóval nem. Elég csak megnézni, milyen típusú illusztrációk mennek a mai magyar könyvillusztrátoroknál. Csupán elég, ha az alapokat tudod, tehát célodnak megfelelően meg tudsz rajzolni valamit realisztikusan, fel tudsz tenni egy viszonylag érthető szerkezeti rajzot, kompozíciót, aztán azt úgy torzítod, ahogy akarod. Nyilván maga a rajzfolyamat elkezdődik valahol, aztán mire eljutsz a kész rajzhoz, nyugodtan beleteheted saját magad, ettől művészet. Jó magyar példa Reich Károly. Japán Toriyama Akira. Rossz japán példa Takeuchi Naoko, aki bár sikeres lett, elég sokszor aránytalanul rajzolt.