A művészet világában manapság egyre nehezebb újszerűt/forradalmit alkotni?

Persze, de az igazi kérdés, hogy tényleg szükség van-e állandóan forradalmi újításokra? Ez csak az utóbbi száz-százötven év kattanása, ahogy az is, hogy felértékeljük az újdonságokat. De amúgy miért nem elég jó, ha valaki úgy bánik a vésővel, mint Rodin? Az ecsettel, mint Repin? A zenével, mint Mozart? Miért baj, ha egy vers érthető?

Akárhogy is nézzük, a művészet célja nem a forradalmi újítás, hanem a hatás, amit a befogadóból kivált. Ezügyben nagyon sok konzervatív alkotás sokkal jobban "teljesít", mint a forradalmi művek. Mozartot ma is jókedvűen fütyörésszük, míg Schönberget meg nem.