A képzőművészet (és azon belül a festészet) manapság egyre jobban öncélú?

A festészet a megrendelt képeken kívül mikor nem volt öncélú? Egy ember sem képes több évtizeden át másoknak való megfelelés miatt festeni, inkább a saját élvezetére teszi azt. A korszellem, divat változik, ami a festészetben is megmutatkozik, ennyi a különbség.

A másik, hogy a fényképezőgép feltalálása előtt más célok is léteztek. Aztán nézd meg a festményeket a fényképezőgép után. Az élethű ábrázolás már nem cél, mert, akkor festő, inkább fényképésznek áll.

"Az élethű ábrázolás már nem cél, mert, akkor festő, inkább fényképésznek áll."

Ez nem igaz, mert tőlem nagyon sokan kérnek másolatot, sőt modern rajzokról, pl. manga olajfestményt. És nem kis pénzeket fizetnek érte. A kézzel készített mű mindig érték. Ha elviszed a fotót kinyomtatni egy robottal és bekeretezteted, akkor is kb. 70-80 ezerbe kerül egy nagyobb kép és ha el akarod adni vagy jön a régiséges, akkor 10 Ft-ot ad érte. Még a keret árát sem kapod vissza.

Öncélúság az én olvasatomban azt jelenti, hogy önmagának tetszeni akaró, saját kedvét kereső, ésatöbbi. Valahogy ordít erről, hogy ez a tipikus baromság, amokor a külsős rámond a munkádra valamit, ami csak szerinte értelmezhető, de maga sem tudja, hogyan. A molnár, a fia, meg a szamár esete.

Maga a kreativitás szinte definíció szerint játék. Vagy legalábbis ha nem az, akkor elég nyögvenyelős dolgok születnek a legtöbb esetben. Persze, van az a profizmus, ami hitelesen képes fogösszeszorítva is maradandót alkotni, és művészetnek fogja nevezni mindenki, pedig a művészet maga nagyon nem ilyen. Időről-időre ott van ez a kényszeredett szenvedés is, persze. Szenvedély és szenvedés egyensúlyba kerülésekor pedig születhet igazán maradandó alkotás, leginkább talán akkor, ha mindenféle sokat emlegetett emberfeletti erők kánonja is ott szurkol mögötte. Tehát belülről merítesz, de valahogy az igazi nagy dolgok akkor születnek, amikor magadban is az emberen túlit érinted. Erre nem mondanám, hogy öncélú: mindig messze túlmutat az alkotón.

Meg persze van az, amikor tánc az egész, örömmel hagyod a napodat elszökni, miközben játszol, szinte csak magaddal, a lehetőségek tengerében. Csak mert jó, és mert jó, ami lesz belőle, és persze mert többen is örülnek majd. Tipikusan az együtt jammelés szokott ilyen furán komplex lenni. Látszólag befelé fordul mindenki, de olyan láthatatlan erők cikáznak köztük, amiket csak az hisz el, aki már megtapasztalta. Egyedül hiába próbálsz jammelni, teljesen más lesz. Ami nem jelenti azt, hogy mondjuk egy Tash Sultana ne lenne képes tök egyedül szinte bármikor megborítani egy random kósza jammel tömegeket.