Hogyan fejezitek ki magatokat?

Végre valami értelmes kérdés. :) Én írok, szöveget meg zenét is. A te esetedhez a zene áll közelebb, mert ott is egy elképzelt "hangzás-struktúrát" kell a valóságba átültetni.

Ezt mi az analitikus hallgatással tanuljuk meg. Amikor zenét hallgatok, akkor szólamonként is hallom, hogy mi történik, melyik hangszer mit járszik, mi a szerepe a nagy képben, mi a viszonya a többi szólamhoz-hangszerhez, milyen technikai megoldással szólal meg stb stb. Ez egy tanulási folyamat, mert nyilván nem értek mindig mindent, tehát utánaolvasok, kutatok és végiggondolom, hogy én hogy csinálnám meg ugyanazt.

A saját elképzelésemet ugyanígy hallom a fejemben, és azt már megoldásokkal vagy legalábbis dilemmákkal együtt tudom kezelni. Így előre tudom, hogy mi az, amit nem tudok még.

Biztosan van ez az analitikus látás a képzőművészetben is, és gondolom, hogy a tanulási folyamat is hasonló.

Én verseket és történeteket írok. Velem is gyakran előfordul, hogy támad egy klassz ötletem, tudom, röviden miről szóljon a történetem. Viszont mikor "neki ülök" megvalósítani, azt sem tudom hol kezdjem.

Ezért elkezdtem utánajárni, hogyan kell írni: megtervezni egy karaktert, világot felépíteni, leírást készíteni, stb.

Van mikor egy-egy jelenetet tisztán látok a fejemben, akkor azt megírom. Akkor is ha egyelőre se eleje, se vége. Majd később felhasználom valahol, valamiben.

Plusz ha írok valamit és nem tetszik, nem olyan, mint képzeltem, akkor addig alakítom (írom újra és újra), amíg olyan nem lesz.

Összefoglalva, folyamatosan tanulok, igyekszem technikailag fejlődni és gyakorlok. :D