Elgondolkodtato verseket ismertek?

Edgar A. Poe - A kísértetes palota

Legzöldebb völgyünk ölében

- Jó angyalok laktak ott -

Hajdan büszkén, büszke-szépen

Drága kastély ragyogott.

Földjén Gondolat királynak

Fölszökött!

Sohse lengtek szeráf-szárnyak

Gyönyörűbb torony fölött.

Ormain zászlók lobogtak,

Sárga, gőgös, víg-arany,

Mindez rég volt - tűnt koroknak

Távolaiban!

Ahány enyelgő játszi szellő

Ment arra át,

A dús, bokrétás bástya mellől

Mint szárnyas illat szállt tovább!

Lantzenére ott a vándor,

Ki e boldog völgybe jött,

Láthatta, hogy szellem táncol

A lángablakok mögött

Egy trón előtt, amelyen ülvén

Bíborbanszületett

Királyuk trónolt, ki körül fény

Árasztott méltó ünnepet.

És gyönggyel a kastély kapúja

S rubinnal rakva volt,

Melyen át egyre s egyre s újra

Édes visszhangok árja folyt

Szikrázva a terembe: - rájuk

Egy munka várt,

S egy öröm: örökké királyuk

Eszét zengni, a bölcs királyt.

De bú-ruhás átkok sereggel

Szállták meg a király honát:

Sirassuk őt! mert soha reggel

Nem süt már éjszakáin át!

S háza körül a halk dicsőség

Ma már csak oly-

Mód zengi őt, mint rege hősét,

Kit elhantolt a kor.

S csak rémes árnyak bálja, mellyet

A véres ablakokon át

Ma itt disszonáns zene mellett

Az utas kavarogni lát,

A sápadt ajtóból ma rémek

Folyója foly

Örökké, s hova azok érnek,

Van kacagás - de nincs mosoly.

Edgar A. Poe - A holtak lelke

Lelked majd egymaga marad

A sír sötét gondjainak

Óráján és senkise lesz,

Ki titkaidba beleles.

Viseld csendesen e magányt,

Mely nem egyedüllét - hiszen

Az életben melletted állt

Holtak lelke veled leszen

Holtodban, s akaratuk ott

Ismét árnyba von; légy nyugodt.

A tiszta éjszaka

Kihuny s sok csillaga

Magasló trónusáról

Nem reménysugárral világol,

De a sok fénytelen,

Rőt gömb mint gyötrelem

S láz hullik csömörödre,

S rád ég majd mindörökre.

E gondolatot el ne vesd,

E látomást ne hessegesd;

Soha el nem hagyhatod

Tűnni: mint fű a harmatot!

Isten lehe: a szél elállt,

S a köd - amely a dombra szállt,

S az árnyak, az árnyak szét nem osztják -

A tanújel és a bizonyság.

A fák közt is mily lebegő:

A rejtélyek rejtélye ő!

Ha ezek tetszettek, tudom ajánlani Poe-t, az összes verse ilyen, én nagyon szeretem (nehéz is volt kiemelni közülük 2-őt, az Álom című vers még nagy kedvencem): [link]

A kérdés abból a szempontból értelmetlen, hogy minden jó vers azért elgondolkoztat vmilyen mértékben. Én is azért szerettem úgy az irodalmat, mert az egész elgondolkoztató, és tanulságos.

De ha már nagyon erőltetjük, akkor József Attila: Eszmélet c. versét tudnám ajánlani. Nem írom le most ide, neten fenn van. Ez a vers szerintem fantasztikus. Már vagy 20-szor elolvastam, de minden egyes alkalommal tudott valami újat mondani.

Itt sok jó verset találsz:

[link]