Mi a véleményetek erről a versemről?

A fajok himnusza

Nos, én vagyok a faj szerte a kozmoszban.

Vagyok mindörökkön emitt és a ottan.

Vagyok ezek, azok, vagyok ilyen, olyan.

Ne nézzed, ne nézzed soha az arcomat.

Nézd pusztán a kezem, hogy miket alkotgat

s kérdezd meg lelkemet, hogy kivel harcolhat.

Tagjaim között a kozmikus mindenki,

legyen akár nulla, akár végtelennyi.

Mind hozzám tartozik. Ennek így kell lenni!

Meggyártok én mindent. Kozmoszt, vele istent.

A jót és a jobbat, a nemet, az igent,

a vant és a legyent, a vant és a nincsent.

Megtudom azt, hogy Mi? és Miért? és Hogyan?

és megcselekszem Azt, Azért és Olyan Módban.

Örüljetek neki és mondjátok: jól van.

Keresem-találom az ősi anyagot,

amelyből mindenség eredt és származott.

Belőle mindennek bőségesen adok.

A világegyetemet meg- és meghódítom,

az ösztönöm nem kell, hogy erre buzdítson.

Teljes univerzum nekem s értem. Bizony.

Eszem, gondolatom egyre csak növelem,

fejlődöm, fejlődöm és te is jössz velem.

Legyen az értelmünk örök és végtelen.

Erényem és hősöm örökre hirdetem

Bűnöm és bűnösöm szégyellem, kivetem,

de ő is az enyém, mit lehet tehetnem?

Mi mind vagyunk a faj univerzumszerte.,

mindnyájan az egymást meg- és megkeresse!

Ölelünk, puszilunk egymásra rálelve.

Barátságunk legyen összetörhetetlen

túl időn és téren kozmoszvégtelenben.

Szavald el s énekeld az én ezen versem.